A Radnóti Miklós Nyugdíjas Klub tagjaival az idén pécsi kirándulást szerveztünk. A csoporthoz a község lakóiból is csatlakoztak utazni vágyók, így közel 50 fővel látogattunk el Baranya megyébe. Az elmúlt napok időjárása a vénasszonyok nyarára nem igazán emlékeztetett, ám szerencsére ott elkerültük az esős rossz időt szeptember 22-én, szombaton. Kora reggel indultunk neki autóbusszal a hosszú útnak. Délelőtti programunk a híres Zsolnay Porcelángyár megtekintése volt. Idegenvezetőnk kalauzolásával a gyár külső kertjét és annak szebbnél szebb alkotásait tekintettük meg, miközben a család és a gyár történetét is megismerhettük. Ezután a mintabolt felé vettük az irányt, ahol a gyönyörű kézzel festett készletek, vázák és más kisebb remekművek sorakoztak a polcokon. Délidőben a városközpont egyik hangulatos pinceéttermében megebédeltünk, majd a nézelődést a Tímár Ház várostörténeti kiállításával folytattuk. Ezután a Széchenyi tér felé vettük utunkat. Nem hagyhattuk ki a híres Dzsámit sem, ahonnan a téren lévő hangos forgatag csalt ki Bennünket. Itt az Európai Kulturális Örökség Napok keretén belül külföldi tánccsoportok tartottak vidám felvonulást és rövid bemutatót. A különleges népviseletek és öltözékek, hangszerek láttán egy jó darabig nem is mozdultunk ki a térről. A sokféle látnivaló közül alig tudtuk eldönteni hova is menjünk. Később a közeli sétány felé indultunk el. Megnéztük felülről az üveglapokkal fedett különleges alaprajzú Cella septichora-t, azaz a hétkaréjos sírépítmény falait is az Ókeresztény Sírkamráknál. A közeli sétányon szinte vásári forgatag fogadott Bennünket: árusok, bazárosok kínálták portékáikat illetve borászok finom nedűjüket a Pécsre látogatóknak. A Janus Pannonius utcában megcsodáltuk azt a több száz lakatot, amiket szerelmes párok emlékként csatolgatnak egymáshoz. Kíváncsian nézegettük a kis lakatok feliratait is. A nap gyorsan telt, igazából csak csemegézni lehetett e pár órában Pécs városának kulturális életéből, amely 2010-re méltán kiérdemli az Európa Kulturális Fővárosa címet. Számtalan lehetőség áll a látogatók rendelkezésére a városban és környékén. Hazafelé tartva utunkat Villány felé vettük, ahol ki-ki saját igénye szerint kóstolgathatott, vásárolhatott Magyarország leg délibb bortermő vidékének finom borfajtái közül. A hazaút néhány órája sem telt el szótlanul és persze énekszó nélkül a buszon. A társaság az éjjeli órákban jókedvűen ért Kardoskútra. Köszönet illeti az önkormányzatot a kiránduláshoz nyújtott anyagi hozzájárulásért, amelynek segítségével így többen kedvezményesen eljuthattak Magyarország ezen szép, tőlünk kicsit távolabb eső részére is!