A két erdélyi testvértelepülésünkről – Homoróddarócról és Homoródjánosfalváról – érkezett vendégekkel és az őket elszállásoló családokkal 2007. július 23-án kora reggel nekivágtunk a főváros felfedezésének. Már jóval a kirándulás előtt kiderült: kicsi lesz egy busz a lelkes csapatnak, így hát egy nagy és egy kis busszal indultunk útnak, közel hetvenen. Már a megérkezésünk is kalandos volt. A kis busszal utazók – köztük magam is- eltévedtünk Budapesten a parlamentet keresve. Sofőrünkön – bár bejárta már a fél világot- kifogott a pesti forgalom lépten-nyomon való elterelése. Idegeskedésüknek fő oka az volt, hogy a Parlamentbe csak szigorú, előre egyeztetett időpontban lehet bejutni. Ettől mi igaz „csak” 15 perccel tértünk el, de már ez is gondot okozott a csoport azon felének, akik már ott voltak a helyszínen. Megérkeztünk, örültünk. Mindaddig, amíg engem a parlamentbe való bejutáskor ki nem állítottak a sorból, mert jelzett a detektor. Mint utólag kiderült, nincsenek arab összeköttetéseim, csak a rövidnadrágom oldalsó zsebének szegletében meglapuló bűnös 5 forintos keltett némi riadalmat. Végre bent voltunk a törvényhozás házában. Kísérőnk egy kedves hölgy volt, aki úgy mutatta be a parlament látnivalóit, mintha saját maga is a ház szülötte lenne. Büszkén mesélt történeteket a különböző termekben történt eseményekről. Igazán nagy élménnyé varázsolta azt a rövid időt, amelyet a házban tölthettünk. Bár be van határolva az a része a Parlamentnek, amelyet a turisták megtekinthetnek, de amit láthattunk, az szép élmény marad. Testközelből szemlélhettük meg például a koronát és a jogart valamint az országalmát. Tehát némi izgalom és ámulat után utunkat a Budai vár felé vettük. Sajnos – vagy talán nem is annyira-, az egész várra és környékére az építkezés és a felújítás a jellemző. Az utcákon turisták járkálnak, közben az épületeken, a deszka pallókon dolgozó munkások szorgoskodnak. Sokat rontott az állandó kopácsolás és munkazaj a budai látképben gyönyörködő turisták hangulatán. De reménykedjünk abban, hogy ha legközelebb visszalátogatunk, már egy szép, felújított műemléksorozatot tekinthetünk meg. A sok sétálástól megéhezett csoport a parlament melletti kis utcában található étteremben fogyasztotta el bőséges és finom ebédjét. Következhetett a gyerekek által várva várt program: az állatkert. Sajnos itt is a fél állatkert átalakítás alatt állt. A meleg miatt az állatok elbújtak a kíváncsi szemek elől a hűvösbe. Sokunk legszívesebben beugrott volna a fóka óriási medencéjébe hűsölni. Ám nem annyira szívesen mentünk volna az óriási orangután vagy az oroszlán ketrecébe… Szép program volt ez a nagy meleg és az építkezések ellenére. A kisgyerekek sikítva fedeztek fel egy-egy olyan állatot, ami előjött rejtekéből. A megfáradt felnőtteknek pedig még mindig ott volt az állatkert bárja, ha egy kis felfrissülésre vágytak. A nap vége felé járva utunkat a közelben parkoló autóbuszok irányába vettük: a Hősök terén és a Népligeten keresztül.
Még közelebb kerülhettek a régi és új barátok ezen kirándulás alkalmával.