Hosszú időszak után újra színházi élményben részesülhettünk a csanádpalotai Kelemen László Amatőr Színjátszó Társulat jóvoltából. Manapság ritkaságnak számít az, ha egy társulat saját maga és nézőinek örömére önzetlenül lép fel. Ez történt a Móra Ferenc Művelődési Házban is, ahol 2006. november 17-én este jó hangulatot, vidám perceket szereztek nekünk. Az előadás előtt Ádok István, a csanádpalotai művelődési ház igazgatója ismertette a társulat névadójának jelentőségét. Megtudhattuk, hogy Kelemen László volt az első magyar nyelvű színház igazgatója, s Csanádpalotán 1811-1814 között ő töltötte be a kántor-tanítói tisztet. Tragikus halállal végződött élete, megvadult lovai árokba fordították kocsiját, s rögtön szörnyethalt. Csanádpalotán az Ótemetőben van eltemetve, sírhelye körül nagy Emlékpark áll. Kelemen László így kötődik e Csongrád megyei kistelepüléshez. A palotaiak már az 1920-as évektől kezdődően szorgalmazták színtársulat működését. Kisebb kihagyásokkal folyamatosan volt színjátszó csoport Csanádpalotán. A jelenlegi társulat 2001-ben, 20-25 állandó taggal alakult újjá Ádok István ösztönzésére. Rendszeresen új színdarabokkal lépnek fel vidéken és külföldön is. Az ún. szomszédolások alkalmával egyik község társulata ellátogat a másik település színjátszó köréhez, így egymást és a nézőket szórakoztatva közös élményekben részesülnek. Nagy örömünkre szolgált, hogy meghívásomra most három színdarabbal Kardoskútra is ellátogattak, ahol jelenleg nincs társulat, de régebben itt is működött. Az előadásra nagy izgalommal készültünk – készültek, hiszen minden helynek meg van a maga atmoszférája, sajátos közönsége. Szerencsés helyzet alakult ki nálunk, hiszen a legkisebb gyermekektől kezdve a nyugdíjasokig minden korosztály képviseltette magát a nézőtéren. Reméljük, hogy az új repertoár tavaszi bemutatója után ismét vendégeink lesznek, s a mostani előadás visszhangja után még többen nézik meg a palotaiak játékát. Végezetül engedtessék meg egy utolsó gondolat, ami a három színdarab megtekintése után fogalmazódott meg bennem: el lehet menni – sőt kell is- nagy színházakba, meg lehet tekinteni elismert nagy művészeket, de ilyen önfeledt játék és nevetés után azt a varázslatot, amit a kardoskúti nézők megélhettek, nem biztos, hogy máshol és másoktól ilyenformában megkaphattuk volna!
Tényleg szívből jött a tapsunk!