Előszó
Az elmúlt két évtizedben rengeteg pályamunka érkezett a Móra Ferenc Művelődési Házba. A 2005-ös év összegyűjtött irodalmi alkotásaiból adunk közre most ízelítőt. Azok a nyugdíjasok, akik pihenőidejüket versírással, tollforgatással töltik, bizony nagy örömmel és várakozással készülnek. Minden évben találkozunk új alkotókkal, így méltán mondhatjuk, hogy ez a kicsiny Békés megyei település, Kardoskút vonzza a nemes gondolatokat, a tiszta érzéseket közlő alkotók táborát.
Jelen kötetünkben is példáit láthatjuk annak, ahogy őszintén, minden körmönfontság nélkül íródnak meg a családi élet, a szerelem, a hazaszeretet, s az élet általános kérdéseit megfogalmazó alkotások. Minden ember másként éli meg az élet nagy és kicsiny, elröppenő pillanatait. Ezért is érdekes ugyanannak a témának a különböző látásmódú, más érzelmi hátterű megközelítése. Aki évről évre olvassa az antológiánkat az már a kíváncsiság izgalmával veszi a kezébe: vajon az elmúlt évben kik írtak, s miről…
Kívánom, hogy a Kardoskúti Antológia mellett eltöltött percek, órák legyenek mindenki számára felüdítőek, elgondolkodásra késztetőek!
A jövő évre előre tekintve – látva a már beérkezett idei pályamunkákat, s bízva a maradandó értékek újraközlésében – ígérem szép lesz a folytatás is.
Ezúton megköszönöm az eddigi és a jövőbeni remélt támogatását Önkormányzatunknak, s minden kedves segítőnknek!
Kardoskút, 2006. július 17.
Pappné Neller Borbála
megbízott vezet
Minden pörkölt elfogyott!
Díjátadó ünnepség a Művelődési Házban
Nagy számmal érkeztek vidéki vendégek is 2006. augusztus 26-án, a nyáron külsejében megújult Móra Ferenc Művelődési Házba. A nyugdíjas korú alkotók, vendégeink és a helyi klubtagok izgatottan várták, hogy elkezdődjön az idei díjátadó ünnepség, s hogy újra együtt lehessenek a régi barátok, ismerősök. 2006. fontos dátum az évről-évre meghirdetett nyugdíjas Vers- és Prózaíró Pályázat életében. Immár húsz éve annak, hogy Nagyné Szöllősi Teréz, az akkori igazgatónő elindította útjára a mára közel két évtizedes hagyománnyal büszkélkedhető Kardoskúti Antológiát. Nagy örömünkre szolgált, hogy a hagyományt elindító igazgatónő nem feledkezett meg egykori pályázóiról, s községünkről. A felidézett múlt kapcsán díjat ajánlott fel az idén egyetlen helyi pályázónak, Kurai Jánosnénak. Nagyné Terike áldozatos munkáját évekig Lengyel Györgyné Emike folytatta. Köszönet illeti azért, hogy az évek alatt biztatására a pályázók töretlen kedve megmaradt, amit a megjelent antológiák szép sora is bizonyít. Az idei évben 45 pályázó adta be műveit vers illetve próza kategóriában. A legtöbben Békés-, és Csongrád megyéből érkeztek pályamunkákkal, de Budapestről és Debrecenből is volt jelentkezőnk. A minősítést Dr. Hévvizi Sándor irodalomtörténész végezte, az ő értékelését hallhatta a köszöntőbeszéd után a hallgatóság. A díjazott művekből a szokásokhoz híven részletek hangzottak el, Móga Borika óvónő előadásában. Ezúton is köszönet illeti fáradságos felkészüléséért. A délelőttöt színesebbé varázsolta az orosházi Bokréta Népdalkör hangulatos népdalcsokra, Nagy Orsolya és Szemenyei Gréta zongorajátéka. A pályázók jókedve az ebédhez közeledvén csak egyre nőtt, hiszen a díjátadó ünnepség hivatalos része után a vendégek egymást szórakoztatták énekléssel, szavalatokkal. Kodrán Sándor tárogatójátéka igazi meglepetés volt a közönségnek. Közben a bográcsokban is főtt az ízletes marhapörkölt, ami az idén különösen finomra sikeredett, s nagyon kelendő volt, hiszen egy kanállal sem maradt belőle!
A nyugdíjasok ismét maradandó élményekkel és szép ajándékok kíséretében hagyhatták el Kardoskutat!
Díjazottak:
Vers kategória
I. díjasok: Fazekas Géza (Gyula)
Gazsi János (Budapest)
Gyulai Bálint Tibor (Békéscsaba)
II. díjasok: Gimesiné Dr. Dudás Irén (Szeged)
Pelle Ferenc (Békéscsaba)
Szepsy Eleonóra (Szeged)
III. díjasok: Cséfai Szelezsán György (Tótkomlós)
Dimák Béla (Nagyszénás)
Várkonyi Gyula (Hódmezővásárhely)
Különdíjasok: Antal György (Tótkomlós)
Csicsely Mihály (Békéscsaba)
Forró Béla (Erdély)
Frák Ferenc (Nagyszénás)
Máté Lajos (Debrecen)
Náfrádi Géza (Csanádapáca)
Rákóczi Rudolf Géza (Telekgerendás)
Surinya Antal (Hódmezővásárhely)
Jobb Aranka (Erdély)
Próza kategória
I. díjasok: Áchim Pál (Békéscsaba)
Borbíró Lajos (Füzesgyarmat)
Szőke Ildikó (Füzesgyarmat)
II. díjasok: Ágoston Ilona (Szeged)
Kócsóné Dékány Piroska (Szeged)
Nagyajtai Kovács Zsolt (Békéscsaba)
III. díjasok: Dimák Béláné (Nagyszénás)
Fabinyi Gáborné (Orosháza)
+Náfrádi Gézáné (Csanádapáca)
Különdíjasok: Bozsó József (Szeged)
Kardos Mihályné (Hódmezővásárhely)
Nagy Erzsébet (Szarvas)
Sántáné Kurunczi Mária (Szeged)
Sótyi György (Békéscsaba)
Szabó Sándorné (Okány)
Anna és Pán Péter
Csingi-ling és Pán Péter
Anna álmába jön el.
Elviszik Őt messzire.
Egyenesen Disney-be.
Látnak Ők ott sok csodát,
Ózt és Donald kacsát.
Várja Őket hét törpe,
Meg a jó Hófehérke.
Csipkerózsika álmába,
Ottvolt még a szobába.
A királyfi ébreszti,
Mert Őt nagyon szereti.
Piroska az erdőbe,
A farkas megy elébe.
A vadász és a nagymama,
Ott vannak a kunyhóba.
Hukk kapitány a gonosz,
Amit Ő tesz mindíg rossz.
Volt még sok csodás mese,
Abba a szép Disney-be.
Ha valaki jó barát,
Megláthatja a csodát!
Anna és a Pán Péter,
Kézen fogva viszik el.
(Fazekas Géza)
János és a kisvonat
Hegyen, völgyön keresztül,
Fut egy vonat egyedül.
A síkság a lepedő.
Párna lett a hegytető
Kis Jánoska vezeti,
Mert Ő nagyon szereti.
Paplan volt a dombvidék,
Vagy kiszáradt tófenék.
Sín ezeken tekereg,
Élvezik a gyerekek.
A kis mozdony csi-fu-fu,
Város jön és kis falu.
Messze visz a képzelet,
Megmásszák a hegyeket.
Mese ország visszavárt,
Ott van a sok kis barát.
Ha a mozdony kifáradt,
Kihúzzuk a kiságyat.
Álmában még neveti,
Hogy Jánoska szereti
(Fazekas Géza)
Ballada az öregségről.
Kár mindig az öregségről
írni, úgyis jön magától,
de, ha más téma nincs kéznél,
Neked, Komám megbocsájtom.
Hetvenkedve írogatunk,
pedig más dolgunk is volna,
az emlékezés szövetét,
már a pókháló bevonja.
Hamarabb felejt az ember,
és gyorsabban is kifárad,
még a lelke mélyéről is
mindig csak a panasz árad.
Ne gondolkozz mindig azon,
hogy az évek hogyan szállnak,
úgyis más készíti el majd
valamikor a leltárad.
Ránk könyökölt ez a század,
kilúgozta az erőnket,
de jó helyzetbe hozta az
állandó törtetőket.
(Gazsi János)
