Rajki Juditnak hívnak. 16 éves lehettem, mikor kaptam a tesómtól egy filmes fényképezőgépet, majd egyre több időt töltöttem kattintgatással. Nagy-nagy izgalommal vártam, milyen képeket kapok az előhívás után. Mivel Kardoskúton élek, kicsi korom óta sokat jártam ki a fehértói kiskilátóba, kellemest a hasznossal összekötve első tájképeimet, és azóta is a képeim nagy részét a Körös-Maros Nemzeti Park területén készítettem, és készítem. Mikor 18 éves lettem, nagy válaszút elé érkeztem, döntenem kellett, hol akarom folytatni a tanulmányaimat. Sokat gondolkoztam, mihez lenne kedvem, majd, mint derült égből a villámcsapás, rájöttem, valójában csak egy dolog van, amivel szívesen foglalkoznék a későbbiekben, és ez a fotózás. A következő két évben a békéscsabai Kós Károly Szakképző Iskolában tanultam fényképész szakon, valamint Hódmezővásárhelyen a Digitál Fotó 2002 Kft-nél töltöttem a gyakorlatomat, ahol lehetőségem volt a fotózás minden területével megismerkedni.
A fényképész bizonyítvány megszerzése után úgy éreztem, van még olyan területe a képalkotásnak, amivel szívesen megismerkednék. Vonzott a kamerázás, az animáció-készítés és a weblapszerkesztés, elvégeztem hát a multimédia-fejlesztő szakot Mezőkovácsházán, a Hunyadi János Közoktatási Intézményben.
Ma már a mindennapjaim része a fotózás, hobbiból szépen lassan hivatás lett. A szabadidőm nagy részét pedig az én kis kilátómban töltöm, mert:
,,Szeretném látni a Napot, ahogy felkel,
Száz harmatcsepp lenni minden reggel,
Szeretném látni, hogy földre száll egy angyal,
És nem vész semmibe a lenyugvó nappal…”