További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)
Az évről évre megrendezett Doni Emlékmenet célja, hogy tiszteletet adjon a hősi halottaknak, akik életüket adták a hazájukért a Don-kanyarban. 2025 januárjában, Békés vármegyében több helyszínen is megtartották ezt az eseményt, amely azoknak a katonáknak az emlékét ápolja, akik a második világháború ezen tragikus csatájában életüket vesztették. Az idei emlékmenet különösen nagy érdeklődést váltott ki, hiszen a menetoszlop több településen áthaladt: Kaszaperről indult, majd Tótkomlós érintésével Kardoskúton ért célba. Az eseményen számos közösség képviseltette magát, így jelen voltak kadétok Szeghalmról, Szarvasról, Orosházáról, Battonyáról, Békéscsabáról, valamint csanádapácai kisdiákok is. A Magyar Honvédség katonái mellett civil közösségek és nemcsak magyar, hanem külföldi delegációk is csatlakoztak az emlékmenethez. A Bundeswehr bajorországi tartalékosait képviselő Oberpfalz megyei delegációja szintén tiszteletét tette, megerősítve a nemzetközi összefogás és a történelmi emlékek ápolásának fontosságát.
A Doni Emlékmenet nemcsak a magyar katonák hősiességére emlékeztet, hanem arra is, hogy a tragédiákból tanulni kell, hogy a háborúval járó fájdalom ne ismétlődhessen meg. Az emlékezés nem csupán a múltról szól, hanem egy lehetőség arra, hogy a jövő generációi értékeljék a béke fontosságát, és mindent megtegyenek azért, hogy a háború borzalmait elkerüljük.
A II. világháború egyik legtragikusabb és legkegyetlenebb csatája zajlott 1943 januárjában a Don-kanyarban, amikor a II. magyar hadsereg a történelem legnagyobb veszteségeit szenvedte el ütközetek során. A Don-kanyarban történt katasztrófa nem csupán katonai vereség volt, hanem a magyar nép történetének egyik legfájdalmasabb emléke is, hiszen soha ekkora emberveszteség nem sújtotta a magyar hadsereget egyetlen csatában sem.
A magyar hadsereg a második világháború egyik legnagyobb és legkegyetlenebb frontján, a Szovjetunió területén találta magát, miközben a németekkel szövetségben harcolták a háborút. A magyar II. hadsereg 1942 decemberében indult útnak, hogy részt vegyen a szovjet front elleni támadásban. Az akkori katonai tervek szerint a magyar egységek a Don folyónál fekvő szovjet erőket igyekeztek megverni, de hamarosan kiderült, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint azt bárki is elképzelte.
A harcok a hideg, zord orosz télben zajlottak, és a magyar hadsereg szembesült a túlélhetőség határaival. Az alultáplált, rosszul felszerelt, és számos nehézséggel küzdő katonák gyorsan elérték a kitartásuk határait. A szovjet ellenállás erősebb volt, mint bárki is várta, és a magyar hadsereg súlyos vereséget szenvedett el. Az eredmény: több tízezer magyar katona vesztette életét, és még több tízezren estek hadifogságba. A Don-kanyarban történtek a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb és legtragikusabb pillanatai közé tartoznak.
A magyar hadsereg teljes összeomlása és a Don-kanyarban szenvedett veszteségek súlyos hatással voltak az ország moráljára és politikai helyzetére is. A csata következményeként Magyarország politikai vezetése is kénytelen volt szembenézni a háború valóságával, amely egyre kilátástalanabbá vált. A tragédia nemcsak katonai, hanem társadalmi és családi szinten is óriási terhet rótt a magyar népre, hiszen sok család veszítette el szeretett hozzátartozóit, és a háborús veszteségek örökre belevésték magukat a nemzet kollektív emlékezetébe.
