Hónap: 2011 július

A Kardoskúti Nyugdíjas Vers- és Prózaíró pályázat díjkiosztó ünnepségére augusztus 27-én, szombaton 9 órai kezdettel kerül sor. Az idei év ünnep a számunkra, hiszen negyed évszázaddal ezelőtt született meg a gondolat, hogy valami nagyot kellene álmodni itt, ebben a kicsiny békési községben. Nagyné Szöllősi Teréz igazgatónő és a helyi Radnóti Miklós Nyugdíjas Klub tagjai akkortájt talán nem is merték remélni, hogy az irodalmi pályázat egyszer kinövi a megye, s majdan az ország határait is. Istennek hála így történt, mert voltak már Erdélyből is pályázóink, s rendre az ország több tájáról érkeznek be versek, prózák a művelődési ház irodalmi pályázatára. A beérkezett pályaművekből minden évben kiadásra kerül egy könyv, amely a Kardoskúti Antológia nevet viseli, s válogatást tartalmaz az előző évi művekből. Az idei kiadás rendhagyó lesz, hiszen ebben az évben – egy korábban megvásárolt tördelőszoftvernek köszönhetően – egységes formátumban tudjuk kiadni a könyvet. A kiadvány már a nyomdában van, a díjátadó ünnepségen minden kedves érdeklődőnek lehetősége lesz megvásárolni.

Kardoskút két erdélyi testvértelepüléséről érkeztek vendégek a falunapot megelőző napon. A több éve tartó barátság a családok között egyre szorosabb szálakon fut. Az egész napos falunapi programot hétfőn egy közös gyopárosfürdői strandolás követte. Az idén a szórakoztató programokon túl, komoly dolgok is előtérbe kerültek. Húsz daróci és jánosfalvi román állampolgár döntött úgy, hogy elindítja nálunk a honosítási eljárást és kérik a magyar állampolgárságot. Az eskü szövegét – egy család kivételével – mind Kardoskút községben szeretnék kimondani. Az esküre várhatóan fél éven belül fog sor kerülni, tehát hamarosan viszontlátják egymást a barátok egy felemelő esemény kapcsán.

Nyárias időjárás fogadta az idei Falunapra kilátogatókat szombaton, az immáron tizenkettedik alkalommal megrendezett legnagyobb kulturális rendezvényünkön. A focisták örömére csak dél körül kezdett felmelegedni a levegő, amikorra a kispályás labdarugó bajnokságra benevezett nyolc csapat már majdnem be is fejezte a mérkőzéseket. A csoportmeccsekhez a sípot a Kardoskútról elszármazott Szénási Józsi illetve Zacsok Imre játékvezetők fújták. A sportszerű játék az idén sem maradt el, s szeptemberben egy teljes focis-napra várjuk vissza a játékosokat a Lenti Kupára. Az idén az első helyezettnek járó serleget a Retró Oilers Sc. csapata vihette haza, második helyezett a Barátság Sc., harmadik helyezett a Kardoskút-Somogyi Kft. csapata lett.  Amíg az iskola pályáján a focisták rúgták a labdát, addig a művelődési ház udvarán a pörköltfőzők a déli ebéd elkészítésének láttak hozzá. Az idén négy kategóriában hirdethettünk eredményt. A megszokott pörköltek mellett – marha, birka és őz – az idén kakaspörkölt is főtt a bográcsban. A vadászok három csapata különleges őzpörköltet készített: volt magyaros, vargányás és „gazdagon” ízesített. A délelőtt folyamán egy helyi kötődésű fiatal alkotó, Balogh Mónika képeiből nyílt meg a falunapi tárlatunk. A jelenleg Hollandiában élő óvónő sok szép festménnyel mutatkozott be településünkön. A kiállítás megnyitó után a Petőfi utcán folytattuk a programunkat, ahol orosházi modellezők tartottak érdekes és látványos bemutatót kisebbeknek – nagyobbaknak. Mivel közelgett a délidő, így a vendégek újra a művelődési ház felé vették az útirányt, ahol Arany Misi és zenésztársa gondoskodott a muzsikaszóról.

Koradélután a parkban lelkes nézősereg előtt lépett fel a Szegedi Miniszínház egy gyerekeknek szóló mesejátékkal, amit reneszánsz játszóház követett. Emellett a nap folyamán helyi kézművesünk játszóházába is vártuk a gyerekeket, a fiatalokat pedig az ingyenes vizifoci szórakoztatta. Ennek az idén is nagy sikere volt, főleg délután, amikor a focistáink is átjöttek az iskola pályájáról ide játszani. A Falunap egyik nagy durranása – szó szerint – Gergely Sanyi motoros show-ja volt. Igazi látványos motoros attrakciókat láthattunk és persze hallhattunk is, a lóerőknek köszönhetően. Ezúton köszönjük meg a Kardoskút Községért Közalapítványnak anyagi hozzájárulását, hiszen sok érdeklődő élvezte a bemutatót. Ezután kicsit könnyedebb vizekre eveztünk békéscsabai előadóművészeinkkel, akik musical-, operett- és régi slágerek dallamait csendítették fel a nagyszínpadon. A díjkiosztó ünnepség után az esti műsorokkal folytatódott a Falunap a parkszínpadon. Igazi keleties hangulatot varázsoltak elénk a Caliana Táncegyesület táncosai, akik többféle orientális táncot mutattak be a nagyközönség előtt.  Közben megérkezett a Duma Színház tavalyi tehetségkutató versenyének győztese, Gergely István Tamás, aki a nézők között járva-kelve igyekezett hangolódni a fellépésre.  Az idén először kipróbálhattuk, hogy milyen egy stand up-ost élőben hallgatni, nem csupán a televízió képernyőjén keresztül megismerni. Az igazi falunapi „csemegék” viszont ezután jöttek, amit már a nézők létszáma is jelzett: a park este teljesen megtelt közönséggel. Először a megasztárból ismert Ásós Attila „Pacsirta” és zenekara szórakoztatta élőkoncertjével a hallgatóságot. Igazi bulis hangulat volt, ami jól megalapozta a fiatal énekes pár, Dred és Doris fellépését. A fiatalság és az idősebb korosztály is örömét lelte könnyed zenéjükben. A csúcspont ezután jött, amikor megérkezett Lányi Lala és a Kozmix. Olyan fergeteges élőkoncertben volt részünk, amire előre nem is gondolhattunk. Ám az éjszaka még mindig tartogatott meglepetéseket, hiszen a Kerozin is színpadra lépett. A fiúk sajátos keményebb zenei stílusának nálunk is meg voltak a rajongói. Az éjszakai műsor a várva-várt retró diszkóval ért véget, amihez új színfoltként konga-show is társult. Így különleges zenei aláfestést is kaptak a diszkózenéhez a táncoló, bulizó fiatalok.  A Nap már majdnem felkelt, amikor hajnal 3-kor újra elcsendesült a falu. Ezt a napot még biztosan sokáig emlegetni fogjuk, s reméljük, hogy az önkormányzati támogatásnak köszönhetően a következő évben is hasonlóan jó programokban lehet részük mindazoknak, akik várják és szeretik a Kardoskúti Falunapot!

Streetfighter show (Videó: Tiba András)

Öt év után lemondott a Kardoskúti Bűnmegelőzési és Önvédelmi Egyesület elnöke, Ádász Ferenc. Az összehívott közgyűlés előtt indokként megromlott egészségügyi állapotát emelte ki. Lemondását megelőzően beszámolt az elmúlt öt év tapasztalatairól. Érezhetően javult a település közbiztonsága, amelyhez minden bizonnyal hozzájárult a szabadidejüket erre feláldozó polgárőrök napi járőrözése is. Elnöksége alatt a létszám tíz fős mozgást mutatott, jelenleg 19 főből áll a tagság. Támogatók közül kiemelte az önkormányzatot, illetve a lakosok is egyre nagyobb számban ajánlják fel adójuk 1%-át az egyesület részére, visszajelezvén az elvégzett munka dicséretét. Ádász Ferenc az elnöki tisztről ugyan lemond, de mint polgárőr továbbra is az egyesület tagja marad. A rövid beszámolót követően Ramasz Imre polgármester kifejezte a Képviselő-testület elismerését az elmúlt években végzett munkáért és egy szerény ajándékot adott át a leköszönő elnöknek. A közgyűlést megelőzően a jelölő bizottság megkereste a polgárőr tagokat, hogy ajánljanak új vezetőt az egyesület élére. Az egyeztetések során a posztra Török Attilát jelölték a tagok, aki elvállalta a felkérést. A közgyűlés titkos szavazás útján egyhangúan megválasztotta őt a Kardoskúti Bűnmegelőzési és Önvédelmi Egyesület elnökének.

Verasztó Lajos, a Dover Nyelvi Centrum egyik vezetőjének tanyáján vagyunk. Lajos a tolmácsom Kate Suess és Nick Suess-sel folytatott beszélgetésem során. Csend és nyugalom vesz körül minket. Az árokparton egykedvű tehenek legelnek, embert nem látni sehol.

– Mintha Ausztráliában lennénk  – vetem fel a házaspárnak.

– Yes – helyesel Nick – nagy a hasonlóság, csak míg Ausztráliában 1200 km utazva sem találkozik az ember senkivel, itt kicsik a távolságok.

– Először járnak nálunk?

– Kate-tel másodjára. 2008 nyarán voltunk először kedves barátunk vendégei. Akkor annyira megtetszett a környezet és az itt élő emberek vendégszeretete, hogy elhatároztuk: Ide vissza fogunk jönni, bár elég nehéz volt időpontot találni. Tudja, London, Boston, Los Angeles és Kardoskút az útiterv. Na, néhány nap Budapest is.

Mióta tartja barátjának Lajost?

– Egyetemista korunkban ismerkedtünk meg 1971-ben. Azóta újra és újra találkoztunk.

– Úgy tudom tőlünk sem haza mennek.

– Valóban nem. Az USA-beli Maine államba megyünk evezős versenyen veszünk részt.

Versenyzőként, párban, az 55 évnél idősebb korcsoportban indulunk. 13 km-es távon.

–          Gondolom ez hobbi.

–          Igen, segít karban tartani, edzettnek maradni.

–          Mivel foglalkoztak „ előző életükben”?

–          Kate: Ingatlanközvetítő irodában dolgoztam Londonban, amíg Nicket meg nem ismertem. Két és fél éve vagyunk házasok.

–          Nick: Mérnök voltam. 55 éves koromban váltottam. Evezős sporttal foglalkozó felszereléseket, eszközöket forgalmazó vállalkozást létesítettem. Aztán nyugdíjaztam magam, hogy több időm maradjon a sportrepülésre. Amikor csak tehetem, repülőt vezetek.

–          Mi magyarok az angolokat a világ szerencsésebb nemzetei között tartjuk számon. Irigylésre méltó helyzetük, azért, mert a világ nagyon sok helyén könnyen megtudják magukat értetni.  Igaz, hogy  az angolok alig beszélnek más nyelvet a sajátjukon kívül, és ebben a magyarokhoz nagyon hasonlít az idegen nyelv tudásuk, de a világ 3. legtöbb ember által beszélt nyelveként, szinte mindenhol otthon érezhetik magukat.

–          Igaz ez Önökre is?

–          Kate: Nagyon picit beszélek franciául.

–          Nick: Származásom miatt kerültem Angliába. Beszélek németül, franciául és olaszul is. Most már magyarul is egy kicsit.

–          Verasztó Lajos: „Nicknek jó a nyelvérzéke. Könnyen” rááll” a füle az idegen hangokra.

–          Mit tapasztaltak a kardoskúti foglalkozások során?

–          Nick: Mivel nem vagyunk nyelvszakos tanárok, számunkra is izgalmas volt ez a két hét. Nem tudtuk, milyen szinten ismerik az itteni hallgatók a nyelvet, milyen feladatok segítik őket, milyen beszélgetést tudunk velük folytatni. A gyerekcsoport felnőtt segítői (Menyhárt Krisztina és Podmaninszki Éva tanárnők) jelentették a kezdetben bátortalan gyerekek és köztünk a kapcsolatot. Akik végig kitartottak azoknál főleg, de a többieknél is jelentős fejlődést tapasztaltunk. Különösen Dani (Kocsány Dániel),de Mónika (Nemes Mónika) voltak ügyesek. A csendes, látszólag nem figyelő Laura (Miszlai Laura) is sokszor felelt helyesen.

Ügyes és szorgalmas volt  Alexandra is. (Csizmadia Alexandra) Tervezzük, hogy két év múlva visszajövünk és  újra találkozunk az itteniekkel egy kifinomítottan előkészített nyelvtanulási programra.

Verasztó Lajos: – Ez most a próba volt. Úgy látom ez a kezdeményezés nyitott fülekre talált a falu illetékeseinél is, és érdemes folytatni már szélesebb körben, több szereplővel. Nyelvet tanulni élvezetesebb könyvektől elszakadva, élő környezetben gyakorolva. Lokálpatriótaként szívügyemnek tekintem segíteni a lelkes kardoskútiak nyelvtanulását.

–   Milyen benyomásokkal mennek el tőlünk?

Nick: Nagyon ízlett a paprikás krumpli, a töltött káposzta, a kolbász és a pálinka. Nagyon barátságos, nyílt emberekkel találkoztunk. Azt tapasztaltuk, hogy az itteniek nem zárkóznak be, hanem beszélgetnek, találkoznak egymással.(Lajossal összenéztünk: Ha tudnák, hogy milyen közösségi élet volt itt 40 évvel ezelőtt, akkor mit mondanának.) Tetszett, hogy mennyire rendben tartják házuk környékét az itt élők, hogy mennyire igényesek a környezetük iránt. Londonból minket is az ilyen környezet, a nyugalom csábított az ausztráliai Perthbe három évvel ezelőtt.

Köszönöm, hogy ittlétük alatt napi több órát készülve segítettek az önökkel együttműködőknek a nyelvtanulásban. Lajos neked is köszönjük, bízva a folytatásban jó egészséget, sikereket, boldogságot kívánok mindenkinek.