Hónap: 2007 augusztus

A tanévet megelőző napokban már nagy a sürgés-forgás az iskolában. A nyári felújító munkálatok után a pedagógusok saját termeiket rendezik, hogy felkészülten kezdhessenek neki a 2007-2008-as tanévnek. Lezajlottak a pótvizsgák és az órarend is körvonalazódik. Lantos György 1989-es nyugdíjba vonulása óta ebben az évben kerül sor – 18 év után! – ismét igazgató váltásra. Pusztai Ádámot – nyugdíjba vonulása miatt – a Kardoskúton 25 éve földrajzot és biológiát tanító Verasztó József követi az igazgatói poszton. Az intézmény fennállása alatt sok minden változott, de ekkora bizonytalanság, mint ami most van, még soha nem volt az iskola jövőjével kapcsolatban. Sajnos, még így a tanév kezdés pillanatában is sok a kérdőjel. Az biztos, hogy nem az anyagiak miatt vált kérdésessé az iskola hogyan továbbja, hiszen az önkormányzat biztosítja a tanév zavartalan működéséhez szükséges pénzeszközt. Az ok: kevés a gyerek. Jelenleg 7 osztályban összesen 47 diák tanul. Jövőre 5 gyereknek kell izgulni a középiskolai felvételinél, hiszen ez a jelenlegi 8. osztály létszáma. De a többi osztály sem bővelkedik diákkal, hiszen a legnagyobb osztály is – a 4. osztály – 8 főből áll. Ezt a helyzetet a szabad iskolaválasztás hozta magával. Szinte még egyszer ennyi iskoláskorú gyermek él településünkön, de őket szüleik orosházi iskolákba járatják. Természetesen ez az ő szabad döntésük. Viszont ha minden gyermek helyben végezné általános iskolai tanulmányait sem változna semmit a helyzet, hiszen még akkor is kevés lenne a létszám egy önálló iskolához. A közeli jövő talán egy társulásban rejlik, melynek részletei jelenleg is kidolgozás alatt állnak. 2007. augusztus 31. Iskolánk 53. valószínűleg utolsó önálló tanévnyitó ünnepségét Verasztó József igazgató úr nyitotta meg. Beszéde elején kitért az oktatás napjainkban zajló változásairól, melynek jogszabályai néha már követhetetlenek. Állandó változásban van az oktatás jövőképe. A kardoskúti iskola tárgyi és technikai eszközei megfelelnek a kor követelményeinek. A tankönyvek kiválasztásának nem voltak anyagi akadályai. Az idén sem kell éhgyomorral nekikezdeni a tanulásnak, hiszen a fenntartó önkormányzat jóvoltából az ingyenes tankönyveken kívül napi négyszeri étkezésben is részesülnek térítésmentesen a diákok. Az elsősök átvehették nyolcadikos diáktársaiktól a „varázspólót” amely nem más, mint egy névre szóló, Kardoskút címerrel és Általános Iskola 2007 felirattal ellátott egyen póló részükre. Ezek után megtudhattuk, hogy az igazgatóként ugyan elköszönő Pusztai Ádám mégsem búcsúzik el az iskolától, hiszen az idén ő lesz a hetedik osztály osztályfőnöke. Valamint a matematika, kémia és technika tantárgyakat is tőle tanulhatják a gyerekek. Az ünnepség folytatásaként Ramasz Imre polgármester úr Pusztai Ádám több mint négy évtizedes pedagógusi pályafutását ismertette: Pusztai Ádám 1962-ben érettségizett az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tanulmányait Szegeden a József Attila Tudományegyetem természettudományi karán, matematika-fizika szakon folytatta. 1967-ben államvizsgázott. Első munkahelye a sarkadi Ady Endre Gimnázium és Szakközépiskola volt. Itt tanárként dolgozott 1967-1973-ig. Pályafutását az orosházi 612-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben folytatta 1973-1977-ig ahol is matematika és fizika tantárgyakat oktatott. 1977-1980-ig szakfelügyelői teendőket látott el Békés megye szakmunkásképző intézeteiben. 1980-tól kilenc éven keresztül az orosházi 612-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet nevelési igazgató helyettese lett. Ez idő alatt is oktatott matematika és fizika tantárgyat. 1989. augusztus 1.-től pályázat útján elnyerte a Kardoskúti Általános Iskola és Napközi Otthonos Óvoda igazgatói megbízatását, melyet a képviselőtestület pályázat útján kétszer meghosszabbított majd kettő illetve egy éves megbízatás következett, amely 2007. július 31.-én ért véget. A negyven éves pedagógusi pályafutásának elismeréseként – melyből 18 évet Kardoskúton intézményvezetőként töltött el – a képviselőtestület egyhangúan hozott határozatában felterjesztette az Oktatási és kulturális miniszterhez „Pedagógus szolgálati emlékérem” adományozására. A javaslat alapján a Magyar Köztársaság oktatási és kulturális minisztere – dr. Hiller István – Pusztai Ádám részére a „Pedagógus szolgálati emlékérem” kitüntetést adományozta, amelynek átadására Ramasz Imre polgármestert hatalmazta fel. Szintén az idén vonult nyugdíjba – ám ő nem folytatja a tanítást- Gombkötő Csabáné, Lenke tanárnő. Verasztó József méltatta a tanárnő pedagógusi pályafutását: Gombkötő Csabáné 1974-ben fejezte be tanulmányait a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelem-orosz szakán, amelyet angol nyelvtanári végzettséggel egészített ki 1996-ban. Első és egyben egyetlen munkahelye volt a kardoskúti iskola ahol 33 évet töltött el. Az itt élő emberek és az oktatás szeretete tartotta Kardoskúton mindvégig. Soha nem kívánkozott más munkahelyre. Mint fiatal pedagógus azonnal kapcsolatba került az ifjúsági mozgalommal. Tanítványaival igen jó kapcsolatot alakított ki. Ez a viszony, oktató és nevelő pályafutását is megalapozta. Állandó jelleggel tovább képezte magát. Tanítványai közül többen kiváló eredménnyel szerepeltek különböző tanulmányi versenyeken, ezzel is tovább öregbítve az iskola hírnevét. Munkáját a szülők kiválónak értékelték. A falu közösségi életéből is kivette a részét, hiszen több cikluson keresztül képviselőként is tevékenykedik. Nyugdíjba vonulásának alkalmából a  Magyar Köztársaság oktatási és kulturális minisztere Gombkötő Csabáné részére a „Pedagógus szolgálati emlékérem” kitüntetést adományozta, amelyet Verasztó József adott át.  Az ünnepség zárásaként a szózat hangzott el.

Az utóbbi hetek rendezvényei közül az egyetlen sport jellegű esemény került ma megrendezésre. Az idei, sorozatban a negyedik Somogyi Kupa ért véget a kardoskúti általános iskola pályáján. Öt csapat gyülekezett és melegített reggel 8 óra tájában: Liget Sc. (Orosháza), Boca Juniors (Orosháza), Mezőhegyes Sc.,  és mivel sajnos  Pusztaföldvár csapata lemondta a részvételét, ezért a Somogyi Kft. állított ki 2 csapatot. Egy erősebb összeállításút „Somogyi A” és egy tartalékosat „Somogyi B” néven. A tartalékosnak kikiáltott csapat a végén még meglepetést okozott…  Na, de ne szaladjunk ennyire az eseményekben előre.

A kupa névadója, aki egyben a csapat szponzora is – Somogyi József- megnyitó beszédében köszöntötte a megjelenteket és sportszerű játékot kért, amit a csapatok maradéktalanul be is tartottak.  A résztvevő csapatokról annyit, hogy a tavalyi évben a Boca Juniors nyerte a Somogyi kupát, Orosházán a „B” osztályban fociznak. A győztes címre második legesélyesebb csapat a nagynevű „Liget Sc.” volt, akik az orosházi „A” osztályt képviselték. Az idén először látogattak el hozzánk a Mezőhegyes Sc. focistái. A Somogyi KFT csapata 15 évvel ezelőtt alakult meg és akkor még az „Exotic” nevet birtokolta. A 15 év alatt a név többször is cserélődött – Gombkötő Pékség, Olcsó villamossági – de immáron hat éve a jelenlegi névvel szerepelnek az orosházi kispályás bajnokságban: hol jobb, hol gyengébb eredményekkel. A magát mindig is Kardoskútinak valló csapat oszlopos tagjai: Musztafa Imre, aki immáron 15. éve a csapat kapitánya és mindenese, Buzai Attila, Tóth László, Miszlai Zoltán, Hegedűs László, Gub András, Skorka Pál, Kopanyicza Zoltán.  Soha nem fordult elő a 15 év alatt, hogy egy bajnokságot is kihagytak volna. Pedig nem kis erőfeszítés előteremteni egy csapatnak a bajnokságban való részvételhez szükséges anyagiakat. Szerencsére Somogyi József kardoskúti vállalkozó jóvoltából minden évben szerepelhet a csapat különböző kupákon és a bajnokságban.

„A csapat biztos lehet további támogatásomban. Eredménytől függetlenül támogatom őket a jövőben is. Ez a játék nem az eredményességről, hanem a sport szeretetéről, a jó társaságról kell, hogy szóljon ezen a szinten. És amíg a fiúk éreznek magukban erőt a játékhoz, én mögöttük állok. Jövőre már az ötödik Somogyi Kupát rendezzük. Terveim szerint nagyobb méretű rendezvény lenne a jövő évi. 2 pályán 10-12 csapat részvételével egy egész napos rendezvénnyé szeretném, ha kinőné magát. Távolabbi céljaim között egy nagypályás kardoskúti csapat felállítása szerepel. De sajnos jelenleg ennek nincsenek meg a tárgyi feltételei. Pl. rendezett füves pálya öltözővel. De azon kell lennünk, hogy valami fellendüljön településünkön, a sport terén. És ezt csak akkor lehet elérni, ha össze fogunk és közösen akarunk is tenni ezért.” – tudhattuk meg Somogyi Józseftől.

A mérkőzések szép sorban haladtak egymás után. Az idő előrehaladtával kirajzolódott, hogy a papírforma az idén is bejön. A 3. helyért a Somogyi KFT. két csapata egymás ellen küzdött. A pályán nem lehetett érezni feszültséget. Egy jó buli meccs lett a bronzéremért, amelyet végül is a tartaléknak kikiáltott „Somogyi B.” csapata nyert meg. És következett a döntő. Nem okozott senkinek meglepetést, hogy a Boca Juniors és a Liget Sc. párviadalából kerül ki a kupagyőztes. Egy nagyon színvonalas, hajtós mérkőzésen a Boca Juniors megérdemelten győzött, így a tavalyi évhez hasonlóan az idén is ők vihették haza az első helyezést.

Végeredmény:
1.Boca Juniors
2.Liget Sc.
3.Somogyi B.
4.Somogyi A
5.Mezőhegyes Sc.

A legjobb kapus díját Tenkes Zsolt (Somogyi B.) vehette át, míg a legjobb mezőnyjátékos – aki egyben a gólkirály is lett- a Liget Sc.-ből Curpás Zoltán.

A nap zárásaként a művelődési házban – bográcsos marhapörkölt mellett- pihenték ki a csapatok az izgalmakat.

Jövőre augusztus utolsó vasárnapja ismét a focié lesz! Hajrá Somogyi KFT! Hajrá Kardoskút!

Előszó

A történelem viharában 20 év csak egy porszemnyi idő, azonban a jelen korunk emberének az elmúlt húsz év jelentős események sorát jelenti.  Húsz éve jelent meg az antológia, mely bizonyítja, hogy kiállta az évek próbáját, hogy szükségünk van ilyen fórumokra, alkalmakra, melyek lehetővé teszik a megmutatkozás lehetőségét. Nagyra tartom azokat a bátor tollforgatókat, akik évről-évre jelentkeznek verseikkel, prózáikkal. Akiknek műveiből valamikor élt felmenőik élete, sorsa villan fel a múltból. Az írásokból nemcsak a megélt magánélet, a mindennapi munkásélet bukkan elő, hanem a múlt társadalmi, gazdasági és történelmi háttere. Szinte beleképzelhetjük magunkat az akkori tanyasi élet mindennapjaiba, megismerhetjük, hogyan múlatták az időt szabadidejükben, feltárja előttünk szórakozási szokásaikat, a műveken keresztül átélhetjük gyászukat, a nehéz évek sanyarúságait. Szólnak a két világháborúban megélt küzdelmes katonaéletről, hadifogságban szenvedőkről, a családfő nélkül maradt csonka családok mindennapi megélhetési gondjairól. Az írásokban megrendítően jelen van a generációk közötti kölcsönös tisztelet, az úgynevezett nagy érzelmek őszinte kifejezése és bátor felvállalása. Kifejezésre juttatja a hazaszeretetet, a szülőföld, valamint a megélhetést biztosító anyaföld tiszteletét. Dicsérik a természet szépségét, szégyenlősség nélkül felvállalják a szeretet és szerelem magasztos érzését.

Kedves ötletként, újító kulturális programként indult – az akkori Művelődési Ház  Vezetője, Nagyné Szöllősi Terike szervezésében. Már az első alkalmak szép sikereket hoztak. Lengyel Györgyné  Emike kitartó munkája hagyományt teremtett az elkövetkező évekre is. Ügyelt a rendezvények színvonalának méltó megtartására, lelkesen folytatta a tollforgatók bemutatásául szolgáló antológia anyagának összegyűjtését, bevonva a szakmailag hozzáértők építő segítségét is. A díjazottak tiszteletére rendezett ünnepségek résztvevői kellemes hangulatú együttléteket élhettek át, mely évről-érvre megrendezésre került. Pappné Neller Borbála, a művelődési ház jelenlegi igazgatója méltónak tartja tovább folytatni a szép hagyományt.

Kis községünk szerény eseménye országos jelentőségű, mert lehetőséget ad a verselőknek és prózaíróknak, hogy találkozzanak egymással és közönségükkel, megosszák életük gazdag tapasztalatait és élményeit.

Verasztóné Szabó Irén

Díjkiosztó a 20. Kardoskúti Antológiával

Szombat reggel sokan Kardoskút felé vették az útirányt, hiszen hagyományosan augusztus végén rendezi meg a Móra Ferenc Művelődési Ház a Nyugdíjas Vers- és Prózaíró Pályázat díjkiosztó ünnepségét. Az idén tavasszal vers- illetve próza kategóriában 48 pályázó adta be munkáit elbírálásra, amelyet Dr. Hévvizi Sándor irodalomtörténész végzett. Értékelésében érdekességként említette meg, hogy egyre több pályázó  szakad el a hagyományos kézi- illetve gépírástól, mivel az alkotások többsége már számítógépes szövegszerkesztő segítségével került papírra. Fontosnak vélte elmondani, hogy mindamellett, hogy vannak felsőfokú tanulmányokkal rendelkező profi pályázóink is, bizony több írásmű azt mondatja vele, hogy az egyszerű ember is nagyon kiváló verseket, prózákat tud papírra vetni.  Ezek után kiemelte azokat a műveket, amelyek számára érdekes színfoltjai voltak az idei pályázatnak: témájuk, látásmódjuk, illetve más irodalmi szempontokat is figyelembe vevő kritériumok alapján. A díjkiosztó ünnepségen központi szerepet kapott -az antológia 20. megjelenése révén- a kezdetekre való visszaemlékezés. Örömmel töltött el sokunkat az, hogy  elfogadta meghívásomat és el tudott jönni Kardoskútra Nagyné Szöllősi Teréz, korábbi művelődési ház vezető (megj.: a tavalyi évben külföldi útja miatt nem tudott részt venni ünnepségünkön). Az ő gondolataiból, ötletéből született meg az a nagy elhatározás, hogy meghirdesse az 1980-as évek közepén -a község határait is átlépő- nyugdíjas vers- és prózaíró pályázatot. Azóta az ország még több pontjára eljutott a híre a már két évtizedes hagyományokkal bíró kiírásnak, így a Békés- és Csongrád-megyei pályázóinkon kívül több budapesti, debreceni, mátraszentimrei és erdélyi pályázónk is volt. Szombaton együtt örültünk Terikével, aki hosszú évek után meghatódva állt újra e falak között a nagy létszámú pályázó és családtagjaik előtt. Visszaidézte azokat a pillanatokat, amikor „az ő nyugdíjasaival valami merészet álmodott”… Többek véleménye szerint is nagyfokú szerénységre tett bizonyságot tegnap Terike, hogy közös elhatározásnak titulálta a pályázat létrejöttét. Ezek után az igazság azt is kimondatja velem, hogy a Kardoskútiakat – sajnálatos módon- szinte csak a Radnóti Miklós Nyugdíjas Klub tagjai képviselték (megj.: a klub 1981-ben Nagyné Terike kardoskúti közművelődési tevékenysége alatt alakult meg).  A díjkiosztó ünnepségnek ezen kívül több meghatározó pillanata is volt, az eredmények kihirdetése mellett. Közösen gondoltunk azokra, akik már nem lehetnek itt velünk: Lengyel Györgyné Emikére, aki évekig házigazdája volt a művelődési háznak és e rendezvénynek, s a nyáron elhunyt hódmezővásárhelyi Szenti András író-költőtársra, aki a próza II. díjat már sajnos nem vehette át tegnap. A díjátadón Czikora András elmondta, amikor jó barátja meghalt nem volt Vásárhelyen, s versben fejezte ki érzéseit. A tollforgató barát elment, de emléke bennünk megmarad… ezt őrzi az általa megírt „Mementó” című verse is. A délelőtt folyamán népdalok, magyar nóták, tárogatójáték és néptánc szórakoztatta a közönséget, akinek Móga Borika olvasott fel részleteket a pályázók alkotásaiból. Reméljük, hogy még hosszú-hosszú éveken át tovább folytatódik ez a kiemelkedő kulturális hagyomány Kardoskúton!

A megnyitóbeszéd: