Hónap: 2007 július

Július 26-án ismét útnak indult egy lelkes csapat Kardoskútról, hogy megtekintsük az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot és benne a híres Feszty-körképet. Nagy érdeklődéssel indultunk mindnyájan útnak: akik jártak már ott azért, s akik még nem, azok a kíváncsiságtól vezérelve várták nagyon ezt a kirándulást. Szerencsére a nagy forróság megszűnt az utazásunk napjára, így kellemes kirándulóidőt fogtunk ki. A délelőtti órákban megtekintettük a híres Feszty-körképet, amelyet alkotójáról Feszty Árpádról neveztek el. Lehetséges, hogy maga az alkotó sem gondolta volna akkoriban, hogy nevét – számos más jelentős festménye mellett- éppen „A magyarok bejövetele” címet viselő körképe fogja majd az utókornak megőrizni. Szerencsés lett a festő, hiszen az 1944 telén a szinte elpusztult festmény 50 év múlva újjászületett és ma is látogatható. A Nemzeti Történeti Emlékpark számos más kiállítóhelye is érdekesnek bizonyult a számunkra, amiket a nap folyamán még meglátogattunk. A park a maga rendezettségével, megnyerő környezetével nyugalmat sugároz, egyben az elődökre való emlékezés méltó helye is

A két erdélyi testvértelepülésünkről – Homoróddarócról és Homoródjánosfalváról – érkezett vendégekkel és az őket elszállásoló családokkal 2007. július 23-án kora reggel nekivágtunk a főváros felfedezésének. Már jóval a kirándulás előtt kiderült: kicsi lesz egy busz a lelkes csapatnak, így hát egy nagy és egy kis busszal indultunk útnak, közel hetvenen. Már a megérkezésünk is kalandos volt. A kis busszal utazók – köztük magam is- eltévedtünk Budapesten a parlamentet keresve. Sofőrünkön – bár bejárta már a fél világot- kifogott a pesti forgalom lépten-nyomon való elterelése. Idegeskedésüknek fő oka az volt, hogy a Parlamentbe csak szigorú, előre egyeztetett időpontban lehet bejutni. Ettől mi igaz „csak” 15 perccel tértünk el, de már ez is gondot okozott a csoport azon felének, akik már ott voltak a helyszínen. Megérkeztünk, örültünk. Mindaddig, amíg engem a parlamentbe való bejutáskor ki nem állítottak a sorból, mert jelzett a detektor. Mint utólag kiderült, nincsenek arab összeköttetéseim, csak a rövidnadrágom oldalsó zsebének szegletében meglapuló bűnös 5 forintos keltett némi riadalmat.  Végre bent voltunk a törvényhozás házában. Kísérőnk egy kedves hölgy volt, aki úgy mutatta be a parlament látnivalóit, mintha saját maga is a ház szülötte lenne. Büszkén mesélt történeteket a különböző termekben történt eseményekről. Igazán nagy élménnyé varázsolta azt a rövid időt, amelyet a házban tölthettünk. Bár be van határolva az a része a Parlamentnek, amelyet a turisták megtekinthetnek, de amit láthattunk, az szép élmény marad. Testközelből szemlélhettük meg például a koronát és a jogart valamint az országalmát. Tehát némi izgalom és ámulat után utunkat a Budai vár felé vettük. Sajnos – vagy talán nem is annyira-, az egész várra és környékére az építkezés és a felújítás a jellemző. Az utcákon turisták járkálnak, közben az épületeken, a deszka pallókon dolgozó munkások szorgoskodnak. Sokat rontott az állandó kopácsolás és munkazaj a budai látképben gyönyörködő turisták hangulatán. De reménykedjünk abban, hogy ha legközelebb visszalátogatunk, már egy szép, felújított műemléksorozatot tekinthetünk meg. A sok sétálástól megéhezett csoport a parlament melletti kis utcában található étteremben fogyasztotta el bőséges és finom ebédjét. Következhetett a gyerekek által várva várt program: az állatkert. Sajnos itt is a fél állatkert átalakítás alatt állt. A meleg miatt az állatok elbújtak a kíváncsi szemek elől a hűvösbe.  Sokunk legszívesebben beugrott volna a fóka óriási medencéjébe hűsölni. Ám nem annyira szívesen mentünk volna az óriási orangután vagy az oroszlán ketrecébe… Szép program volt ez a nagy meleg és az építkezések ellenére. A kisgyerekek sikítva fedeztek fel egy-egy olyan állatot, ami előjött rejtekéből. A megfáradt felnőtteknek pedig még mindig ott volt az állatkert bárja, ha egy kis felfrissülésre vágytak. A nap vége felé járva utunkat a közelben parkoló autóbuszok irányába vettük: a Hősök terén és a Népligeten keresztül.

Még közelebb kerülhettek a régi és új barátok ezen kirándulás alkalmával.

Igazi forró nyári meleggel köszöntött ránk az idei Falunap. A rendezvény bővelkedett kulturális és sportprogramokban, így valószínűleg minden korosztály megtalálhatta a számára legérdekesebb programlehetőséget. A rekkenő hőség sem riasztotta el a focista fiúkat, hogy megmérettessék ügyességüket a délelőtti órákban a kispályás labdarúgó bajnokságon. Az idén is öt csapat mérte össze technikai tudását az általános iskola pályáján. Nagy öröm volt a számunkra, hogy Nagy Gabi vezetésével a Kardoskút csapata nyerte meg a bajnokságot, megelőzve a Sörpatika, az Anno Söröző, a Somogyi Kft. és az AKG csapatát. Az idén a hűsítő sörön kívül külön felüdülést jelentett fiúknak az, hogy az idén még lányok is rúgták a labdát: az Orosházáról és Pusztaföldvárról érkezett két lánycsapat egy barátságos meccset játszott egymással. A mérkőzések közben a hagyományoknak megfelelően a helyi és az orosházi taekwoon-dos fiatalok mutatták be látványos műsorukat. A művelődési házban is már ekkorra javában zajlott az élet, hiszen nagy igyekezettel készültek a pörköltfőző versenybe benevezettek a főzéshez. Ötféle húsból állt össze az idei versenypaletta: a szokásos marha- illetve birkapörkölt mellett őz-, szarvas- és kecskehúsból is készült pörkölt. Nagy sikere volt mindegyiknek, hiszen hamar elfogytak a bográcsokból a finom falatok. A délelőtt folyamán az Orosháza-Kardoskút Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság nem csak a főzésben jeleskedett, hiszen tagjaik szép vadászati és trófeakiállítást varázsoltak a művelődési ház klubtermébe. A kiállítást Gabnai József, a társaság hivatásos vadásza nyitotta meg. Ismertetőjéből sok érdekességet is megtudhattunk a kiállított gyűjteményről. Közben egy szürkemarha szarvából saját kezűleg faragott kürtjét is megszólaltatta előadónk a hallgatóság nem kis örömére. Nagy élmény volt hallgatni a párzás idején hallható állathangokat imitáló hangokat. Másik kiállítónk Verasztó Ferenc volt, aki 10-12 éve foglalkozik tudatosabban az érmegyűjtéssel. Az ő gyűjteményéből csodálhattunk meg különböző nem mindennapi érméket, papírpénzeket a Kossuth bankótól kezdődően napjainkig. Fontosabb szakmai kiadványokat is láthattunk. Ismertetője közben rájöhettünk, hogy Feri bácsi komoly tudással rendelkezik az érmegyűjtéshez nélkülözhetetlen történelmi korszakokról is.  A nap folyamán több érdeklődő is megfordult kérdéseivel nála. A Március 15. tér délelőttől már a gyerekeké volt, hiszen ugráló vár, körhinta, dodzsem, céllövölde várta őket. 11 óra táján pedig Hevesi Imi bácsi és a Zűrzavar Együttes szórakoztatta a nagyérdeműt. A nagy melegben sokan az árnyékos helyeket választották maguknak, sokan a művelődési ház büféjében kerestek hűsítőt maguknak. Aki pedig ezek után még a fellegekbe vágyott, annak a kívánságát az orosházi tűzoltó fiúk teljesítették. Kosaras járművükből madártávlatból szemlélhettük a községet és környékét. A közelből pedig a dodzsemező gyerekek, fiatalok hangja hallatszódott,  ahogy önfeledten élvezik az autós játék örömét.  Így tett e sorok írója is, pár menettel itt lazítottam önfeledten a falunapi teendők közben…  Az ebéd utáni órákat többen a víztorony melletti ligetben töltötték, hiszen látványos középkori lovagi bemutatót tartott a Diósdról érkezett Történelmi Bajvívó Egyesület. A lovagoknak nemcsak egymással, hanem a nagy meleggel is meg kellett birkózniuk.  A bemutató alatt értettem meg miért is halasztották Skorkáék finom birkapörköltjét a késő utáni órákra… Embert próbáló fizikai „mutatványokat” láthattunk tőlük: a csillagdobás, a lándzsadobás, az íjászat, a kardvívás és sok más lovagi küzdőelem elevenedett meg előttünk. A színes korhű jelmezek, sátrak és palánkok illetve a játékok alatt az ízes történelmi ismertető egy „középkori klerikus” tolmácsolásában még közelebb hozta számunkra a lovagok életét. Kiemelkedően nagyszerű és élvezetes program volt! A látogatóknak nem kellett sokat járkálniuk, hiszen a délutáni táncbemutatóra a mazsorettesek és a néptáncosok a liget elől zenés-táncos felvonulással érkeztek a művelődési házba. Itt telt házzal fogadta a közönség a Desperado Alapfokú Művészeti Iskola táncosait, csoportjait. Vastapssal jutalmazta a közönség a látványos elemeket, koreográfiákat felcsillantó táncosoknak az előadást. Késő délután a nap egyik legjelentősebb pillanata érkezett el, hiszen az ünnepélyes díjkiosztó keretében ilyenkor adja át a polgármester úr és a művelődési ház vezetője a különböző elismeréseket, díjakat. Az idén a képviselő-testület határozata alapján Urszuly János nyugalmazott pedagógus lett a „Kardoskút Községért-díj” tulajdonosa, akinek életútját Ramasz Imre polgármester úr méltatta. A későbbiekben az ünnepségen jelenlévő orosházi polgármester, Németh Béla is kiemelte a tanár úr munkásságának eredményeit. A Cinkusiak Baráti Körének idei kardoskúti díjazottja Móga Szilvia lett, akinek az elismeréssel járó serleget Németh Béla nyújtotta át. Móga Petra kiemelkedő tanulmányi eredménye és aktív közösségi munkájának dícséretéül a Kardoskút Községért Közalapítvány pénzjutalmát is átvehette több helyi tanulóval egyetemben Bódi Jánosnétól, a közalapítvány kuratóriumi elnökétől. A díjkiosztó ünnepség keretén belül került átadásra 16 kardoskúti ingatlantulajdonosnak a „Virágos Kardoskútért” címmel járó ajándékutalvány és oklevél. A 9 tagú zsűri véleménye alapján olyan személyek kaptak elismerést, akik igényesek környezetükre, lakóházukat és kertjüket folyamatosan szépen, rendben tartják. A falunapi pörköltfőző verseny, a kispályás labdarúgó bajnokság eredményei is itt kerültek nyilvánosságra, díjazásra.  Az ünnepségen elismerésben részesült még Andrékó Pálné, aki szakmai vezetője a Kardoskúti Kézműves Körnek és kiemelkedő munkát végez a népi kultúra hagyományaira épülő kézművesség terjesztésében és művelésében. Az idei Falunapra az erdélyi testvértelepüléseinkről idelátogató homoróddaróci és homoródjánosfalvi vendégek nevében György Izabella nyugalmazott iskolaigazgató köszönte meg a kardoskútiak vendégszeretetét és adta át jelképes ajándékait a kardoskúti embereknek.  Az esti programok az általános iskola udvarán folytatódtak. Először az orosházi székhelyű Bel Canto Énekegyüttes lépett fel Pörneki Anikó énekművész vezetésével. A fiatal hölgyekből álló együttes könnyed, szórakoztató zenével érkezett hozzánk. Műsorukban musical- és operett részletek hangzottak el. A néptáncot kedvelők az idén egy lengyel és három orosz gyermek néptánccsoport bemutatóját láthatták. Az orosz csoportok nagyon messziről érkeztek hozzánk, Moszkvától mintegy 6 órás repülőúttal közelíthető meg otthonuk. Élvezetes volt látni a jellegzetes, nálunk ritkán látható keleti táncaikat. A várva-várt sztárparádé sem maradhatott el, hiszen Auth Csilla koncertezett késő este. Nagyon sokan együtt énekeltünk vele! Jó volt látni, ahogyan egyre többen bekapcsolódtak, vevők voltak Csilla invitálására. Hiába énekelte a koncert végén, hogy „Engedj el!”, mi csak egy ráadás szám után, elég nehezen engedjük el…  Éjjel, amikor már közeledett a Groovehouse fellépésének időpontja, egyre csak fokozódott a hangulat. Folyamatosan jöttek kíváncsiskodók és rajongók vidékről is Kardoskútra. Becslések szerint kicsi községünk lakóinak számát megdupláztuk, szerintem körülbelül kétezer ember szórakozott önfeledten a sportpályán felállított nagyszínpad előtt. Feszülten vártuk a sztárok megérkezését. Amikor Judy és Zsolti autója megállt a Kossuth utcán, Musztafa Imi bejelentésére nagy ováció és taps hallatszott. Utána igazi sztárkoncert következett a javából. A Groovehouse tagjainak közvetlenségét megérezhettük, hiszen a színpadra gyerekeket is felhívtak, akik együtt énekeltek, táncoltak velük. Természetesen rengeteget dedikáltak ők is, és a végén jóízűen vacsoráztak meg óvodánkban. Judy nagyon meglepődött és örült, hogy sokan eljöttek. Látva vendégszeretetünket a koncert után megsúgta, hogy bárkinél szívesen itt is aludtak volna Kardoskúton, ha másnap nem kellene nekik Romániába utazni egy újabb fellépésre. Egyáltalán nem siettek el, közvetlen baráti beszélgetésben töltöttük el a fellépés utáni órát. Megtudtam, hogy következő, 5. lemezük szeptemberben jelenik meg. Mindezek után igazi utcabálos hangulat uralkodott a sportpályán, ahol is DJ. Musztafa Imi zenéire nagyon sokan táncoltak éjjel fél 3-ig.

Szuper hangulatban sokféle program között töltöttük el a 2007-es Falunapot!
Jövőre ugyanitt – ugyanígy!

Az Ízek Fesztiválja után egy héttel ismét alágyújtottunk a bográcsoknak! A Kardoskútiak 40 fős csoportja az I. Körösök-völgye Folklór Fesztiválra utazott el július első szombatján. A nap bővelkedett kulturális programokban és a résztvevő 15 település 16 főzőcsapata most marhapörköltet főzött a neves zsűri előtt. Már kora reggel elindultunk, hogy délre elkészítse a két kardoskúti főző – Hopka Ernő és Mórocz Lajos – a pörköltet. Teljesen más fortély szerint készültek a bográcsokban a finom falatok, s Tarhos központja hamarosan megtelt a ligetből felszálló illatokkal. Amíg a bográcsokban puhult a hús, addig nekiláttunk a településünket bemutató sátor-kiállítás összeállításának. A kardoskúti Fehértó képei, poszterei mellett a helyi kézművesség alkotásait is kiállítottuk. Ebéd után került sor az eredményhirdetésre. Csoportunk már előbb is véleményét nyilvánította az üres tányérokkal, hiszen jóízűen elfogyasztottuk a finomra sikerült bográcsosokat. A zsűri egyöntetűen az első díjat Mórocz Lajos pörköltjének ítélte, másik főzőnk Hopka Ernő a tiszteletbeli negyedik helyet kapta. Szép eredményeik a helyi pörköltfőző hagyományt dicsérik!

Fiatalok, idősebbek egyaránt jókedvűen érkeztünk haza e szép nap után.

További fotók IDE kattintva tekinthetőek meg.