Hónap: 2006 szeptember

Amint befejeződtek a kerékpárút felújítási munkálatai, rögtön nekiláttak négy utca –  Liget sor, Ady sor, Muskátli sor, Arany János utca – aszfaltozásához. A friss, vastag aszfaltréteg – elméletileg- 20 évre jelent megoldást az utak minőségének megőrzésében. Három utcát pályázati pénzből, míg az Arany János utcát és a kerékpárutat saját anyagi forrásból fedezi az önkormányzat. Ha minden a tervek szerint halad, jövőre talán ismét 3-4 utca (Rózsa utca, József Attila utca, Rákóczi sor) igencsak megviselt burkolatai kerülhetnek felújításra. Az időjárás is kedvez az aszfaltozási munkálatoknak, hiszen jó iramban tudnak dolgozni a gépek, így biztosítva a megfelelő minőséget.

Péntek délután Kardoskút minden korosztályát képviseltetve indultunk el egy szép kiállítási élmény reményében Békéscsabára. A 20 fős csoport tagjai nem csalódtak, hiszen páratlan és ebben a formájában megismételhetetlen időszaki kiállítás látható a megyeszékhelyen. Első utunk a Munkácsy Mihály Emlékházba vezetett, ahol a nagyon színvonalas és tartalmas tárlatvezetés során megismerhettük a világhírű magyar festőművész családjának történetét, festői korszakainak állomásait, s természetesen gyönyörködhettünk a mester képeiben a kiállított családi bútorzatok között. Az emlékház történetéről megtudtuk, hogy a mester születésének 150. évfordulójára, 1994-ben nyílt meg a nyolcszobás udvarház. Az 1840-es években épült klasszicista épület méltó hely az állandó kiállítás bemutatására. Munkácsy édesanyjának a testvére, Reök Sarolta volt a ház építtetője, Steiner Jakab felesége. Náluk élt Munkácsy húga, miután árván maradtak. Munkácsy 8 évesen került Miskolcról Békéscsabára, anyja öccséhez, Reök Istvánhoz. Ő egyedül élt, a kisfiú Munkácsyt ő tanítgatta otthon, aki játszani ide, a mostani emlékház épületébe járt Steinerékhez. Miután híres festő lett belőle többször is visszatért Békéscsabára, s a város díszpolgára lett. Halála után először itt neveztek el utcát róla és a világon egyedül itt tisztelegnek emlékházzal életműve előtt. Igen sokat időztünk az emlékházban, ahol a kedves tárlatvezetőnk instrukciói alapján jól felkészültünk a „nagy kiállítás” megtekintésére. Közeledve a Munkácsy Mihály Múzeum bejáratához láttuk, nem csak a mi csoportunk kíváncsi a híres alkotásokra. Rövid várakozás után bejutottunk a csodálatos termekbe. Nagyon szépen összeválogatták a rendezők a kiállítási anyagot. Pákh Imre Amerikában élő magángyűjtő tulajdonából 29 festményt láthattunk itt. A világon a mester képeiből ő rendelkezik a legnagyobb számú magángyűjteménnyel. A tárlatra kiállítási anyagot kapott a múzeum más gyűjteményekből is, az Arad Megyei Múzeumból, a Magyar Nemzeti Galériától, a Móra Ferenc Múzeumból. Csodálattal néztük ezeket a Magyarországon is ritkaságnak számító alkotásokat, hiszen az itt lévő festmények talán nem is biztos, hogy Magyarországon valamikor is újra együtt láthatóak lesznek. Kár lett volna elmulasztani ezt a kiállítást! A múzeumban még megtekintettük a megyénk népi hagyományát bemutató kiállítást is. Az idősebbek örömmel emlékeztek vissza a fiatal korukat megidéző használati tárgyakra, eszközökre és a szép népviseletre, amiket mi is, fiatalabbak érdeklődve néztünk. Békéscsabai kirándulásunk befejezéseként még egy rövid pihenőre elballagtunk az Andrássy útra. A sétálóutcán beszélgetéssel, vacsorával töltöttük el az időnket. Szép képzőművészeti élményekkel gazdagodva tértünk vissza Kardoskútra!

A Pünkösdi zsírégetés folytatásaként került megrendezésre a szombat esti szalonnasütés a Művelődési Ház udvarán. A Fehértó napja levezetéseként is felfoghatjuk a programot. Szerencsére mellénk állt az időjárás, nagyon jó időt sikerült kifognunk. A sütés több „hullámban” zajlott. Az elsők már 17: 00-körül elkezdték sütni a különböző technikákkal bevagdosott, feldíszített szalonnájukat, több-kevesebb sikerrel. Ahogy az elsők jóllakottan távoztak, helyük nem maradt üresen. Ugyanis jöttek folyamatosan az emberek. Volt, aki csak nézőnek állt be, volt aki a zsíros kenyérért jött. A parázs hangulatos fénye mellett jókat beszélgettünk, fel elevenítve az elmúlt nyár történéseit. Remélhetőleg még az idén egyszer összejön a csapat – ha az idő is engedi-, és újra kisütünk valamit!

Szeptember 6-án korán hajnalban keltek Kardoskút Község nyugdíjasai. Míg mások nyugodt álmukat aludták, addig az útra kelők fürgén igyekeztek a Művelődési Ház elé. 5 óra előtt pár perccel mindenki meglepődve látta, hogy egy gazdagon felszerelt luxusbusz fordult be a Március 15-e térre a kirándulni indulókért. Talán nem is igaz…- mondták egyesek. Bizony, ilyen nagy autóbusszal sokunk nem is utazott még! A Radnóti Miklós Nyugdíjas Klub tagjaival örömmel készültünk erre az útra, hiszen a Nyugdíjas Vers- és Prózaíró Pályázat Díjkiosztó Ünnepsége körüli napokban már mindennapos téma volt közöttünk, hogy kik jönnek velünk erre a szépnek ígérkező útra. A busz teljesen megtelt, hiszen a klubtagok mellett más kardoskúti nyugdíjas korúak  is velünk jöttek. Szerencsére a hűvös augusztus végi napok után igazi vénasszonyok nyara köszöntött be. Utunk során csodálatos napsütésben és felejthetetlen élményekben volt részünk. Az is igaz, hogy nem csupán szép emlékeket hoztunk magunkkal, hanem az izomláz is társunk lett az út során. Erre azonban felkészültünk, hiszen tudtuk, hogy sokfelé fogunk ellátogatni a nap folyamán. Amikor megláttuk a Miskolcot jelző várostáblát, akkor már tudtuk hamarosan elérkezünk első úti célunkhoz, a Diósgyőri Várhoz. Nagy öröm volt számunkra az, hogy megismerkedhettünk élet közelből azzal a várral, amely több magyar királyné kedvenc tartózkodási helye is volt. A várban több kiállítást is megnéztünk és a XIV. századra jellemző öltözékekben lévő, korhű környezetbe varázsolt bábuk megelevenítették számunkra a virágzó középkor életét. Többen közülünk kipróbálták azt a távcsövet, ami igazi világújdonságnak számít, hiszen aki belenéz, megláthatja milyen volt a nézett terület korábban. Számítógépes grafikával építi a program a látványhoz a vár elképzelt, régi formáját is. A várban meglátogatható a középkori páncélokat és fegyvereket bemutató kiállítás, a Nagy Lajos velencei háborúit lezáró békekötést szemléltető panoptikum (az eredeti helyszínen), egy lovagi enteriőr, a pálos rend életét bemutató kiállítás és a vártörténeti kiállítás. Gyorsan elrepült az a két óra, amit itt töltöttünk. Diósgyőr után festői tájakon keresztül érkeztünk meg az idegenforgalmi szempontból is jelentős Lillafüredre. Itt a Hámori-tóra tekintő,  a híres és gyönyörű, 76 éve épült Palota Szálló szomszédságában lévő étteremben megebédeltünk. Kirándulásunkat sétával folytattuk a Palota Szálló melletti parkban. Megnéztük Magyarország legnagyobb vízesését, ami 20 méter magasból zúdul le. Most sajnos nem olyan bő vízzel rendelkezik mint korábban, de a látvány így is megfogott Bennünket. Utána a csoport egy része megpihent, a többiekkel együtt elmentünk a Szt. István-barlang terméskőből épült, tájba illeszkedő bejáratához. Amíg várakoztunk- hogy az idegenvezetővel beléphessünk a barlangba- addig pihentünk, s jót beszélgettünk. A barlang felfedezője valójában egy kutya volt, aki a századforduló táján esett a bejárati „verembe”, s napokig vonyítással jelezte, hogy nem tud kijönni. A barlangban elég hideg volt, de a 8-10 Celsius fok nem szegte kedvünket, hiszen olyan csodálatos természetes cseppkőképződményeket láttunk, amiket még fantázianevekkel is elláttak a legelső barlangászok. A különböző termeket bejárva eljutottunk az ún. „színházterembe” is, ahol olyan jó akusztika van, hogy az idegenvezető kérésére még dalra is fakadtunk egy másik csoporttal együtt. Ez leírhatatlan élmény volt számunkra! A barlangból már nagyon sietnünk kellett vissza az erdei kisvasút Lillafüredi állomásához, ahonnan közel húsz km-t tettünk meg a Bükk hegység megragadó tájain át. Ez a nosztalgiavonatozás a késő délutánunk fő programrésze volt. A nyitott tetejű kocsikból kitekintve láttuk a híres pisztrángkeltetőt is, s az alagút sötétje is nagy hatással volt ránk, amikor áthaladtunk alatta. Utunkat ezután Eger felé folytattuk, ellátogattunk a Szépasszony völgybe is.  Az esténket a Balla Pincészetben töltöttük, ahol közülünk már jó páran visszatérő vendégnek számítanak. Jó hangulatban, beszélgetések és éneklések közepette telt el az idő felettünk. A visszaúton még egy romantikus filmvígjátékot is megnéztünk a mi kis alkalmi mozinkban, az autóbuszon.

Remek kirándulásban volt részünk, reméljük legközelebb is hasonlóan szép helyekre jutunk el!

Hamarosan figyelni kell azon kerékpárosoknak, akik falunkban a kerékpárutat választják közlekedésük helyszínéül, hogy el ne aludjanak a kerékpározás közben, ugyanis teljesen új felülete lesz a templomunktól-vasútállomásunkig tartó kerékpárútnak. Régóta igencsak töredezett, hiányos felületű volt. Kerülgetni kellett a töréseket, hiányos részeket. Az oldala megerősítésre kerül beton lapokkal a köztes része pedig vastag aszfalt réteget kap. Így elkerülhető az évek múlásával történő szétcsúszása a felületnek. Ezen túl tehát kényelmessé válik a kerékpárosok számára – ha rövidtávon is – a közlekedés. Reméljük, hamarosan az Orosháza – Tótkomlós közötti, útnak igencsak jóindulattal nevezhető felület is javításra kerül.

A Kardoskúti Kézműves Kör vezetője, Andrékó Pálné húsz éve foglalkozik szalmafonással, játékkészítéssel. Kezdetben csak a saját gyermekei ültek le mellé játszani, majd a játék öröme elterjedt a gyerekek között és bekéredzkedtek a barátok is. Csoporttá fejlődött a kis közösség, a létszám folyamatosan nőtt. A csoport mára a Móra Ferenc Művelődési Ház berkein belül működik.

A szalmafonás mellett érdeklődés mutatkozott más kézműves tevékenységek – gyékényezés, tojásfestés, gyöngyfűzés, játékkészítés, babakészítés, stb.- iránt, így ilyen foglalkozások is vannak.

Minden foglalkozás azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek kézügyessége javuljon, vegyék észre a maguk körül lévő anyagokat, ezekből tudjanak tárgyakat készíteni. Ismerkedjenek meg a környezetük múltjával. A csoportnak komoly magatartásfejlesztő hatása is van. Az egyébként mozgékony gyermek figyelme a foglalkozás során tartóssá válik.

Az óvodai foglalkozások során már 3 éves kortól játszható a szalmafonás. Az évek során a játszóházak legtehetségesebb tagjai pályázatokon indultak, ahol szép eredménnyel végeztek.
Az Országos Népi Ifjúsági Kézműves Pályázatot már 6 alkalommal hirdették meg, több kategóriában. Csoportunk mindegyik alkalommal nyertesként végzett illetve tagjai közül többen egyénileg is nyertek: Kovács Bettina, Kurai Erika, Balázs Réka, Verasztó Zsuzsanna, Verasztó Anna, Andrékó Csilla, Andrékó Mónika, Andrékó Katalin, Tóth Adrienn, Horváth Nikolett, Márki Edit, Kocsány Kitti, Szamosközi Edit és még sokan mások.