Most valóban fehér volt a tó

vp_feherto_napja_2011_09_17-103
További fotókért kattintson a képre. (Fotók: Rajki Judit és Varga Pál)

Akár a Fehértó medrének a közepére is besétálhatott az a látogató, aki kihasználta az év egyetlen olyan napját, amikor ezt megteheti. Ez a nap az idén 12. évébe lépett Fehértó Napja, amikor is szakavatott emberek kalauzolják a pusztába látogatókat. A melegnek és hosszú ideje tartó csapadékmentes időnek tudható be az, hogy most valóban fehér színben pompázott a tómeder, hiszen teljesen kiszáradt állapotban van. Hamarosan megindul az őszi madárvonulás és a csendet a daruk, illetve sok más madárfaj hangja veri fel. Míg a tájvédelmi területre – akár a dottó kisvonattal – kilátogató emberek a tájat és a kiterelt állatokat csodálhatták, addig a pusztaközponti olvasókör udvarán minden korosztály megtalálhatta az érdeklődésének megfelelő elfoglaltságot. Az elmúlt év kedvezőtlen, esős időjárása eltántorította akkor a vendégeket. Az idei rendezvény gyönyörű napsütéses időjárása azonban kárpótolt mindenkit. Kora reggel több bográcsban főtt a szürkemarha pörkölt. A múzeum udvarán régi, elfeledett népi játékok sokaságát próbálhatták ki az érdeklődők. Kézműves játszóház és galamb kiállítás is színesítette a napot. Az olvasókör udvara adott teret a kulturális programoknak. A „jó ebédhez szól a nóta” nyitotta a sort, majd számtalan népi hangszer hangja csendült fel. Táncban sem volt hiány, hiszen színvonalas néptánc előadásokat tekinthettek meg a kilátogató vendégek.

15 perces videó a rendezvényről (Videó: Varga Pál)

Bevettük az egri várat

eger_csoport_2011
További több, mint 200 fotóért kattintson a képre. (Fotók: Rajki Judit és Varga Pál)
Évek óta hagyomány, hogy szeptemberben útnak indul a település felnőtt korosztálya egy buszos kirándulásra. Az önkormányzati támogatásnak köszönhetően az idén is hosszabb utazást valósíthattunk meg a résztvevőkkel. Igaz, hogy Eger és környéke már nem ismeretlen a számunkra, mégis úgy gondoltuk, hogy szívesen ellátogatunk a hevesi megyeszékhelyre. Közel ötvenen néztük meg a várat, majd a közös ebéd után az Egri Bazilika hűvös falai között pihentünk meg egy kis időre. A belvárosi sétánk után az esti órákat jókedvű nótázással és borozgatással a Szépasszony-völgyben töltöttük el.

22 perces videó a nap eseményeiről. (Videó: Varga Pál)

Az utca, mint közösségi szintér

phoca_thumb_l_mzs_szalonna_2011_09_-1
További fotók a fenti képre kattintva… (Fotók: Juhász Arnold)

A községben előszeretettel jönnek össze az utcabeliek, szomszédok, barátok egy-egy szalonnasütésre. Ez történt a napokban is, amikor az Arany János utca után a Móricz Zsigmondon lakók is kiültek a tűz mellé egy kis csevegésre, közös falatozásra. Ki-ki hozta a maga batyuját a szomszédos utcákból is, így egyből teli asztal fogadta az idelátogatót. Mostanra közösségi élet egyik színterévé váltak ezek az utcai összejövetelek, amik szerencsére mindig jól sikerülnek. Már várjuk a legközelebbi meghívást valamelyik utcába!

Egy kicsi mozgás

Rövid hírek az elmúlt hetek sporteseményeiből:

Kardoskúti fiatalok neves focikupákon vettek részt.

Augusztus közepén rendezték meg a XXI. OTP Bank Karnevál Kupa Debrecen Város Nagydíja Nemzetközi Focitornát. Közép európában ez az egyik legszínvonalasabb gyermek labdarúgótorna.

2004_es_korosztaly

A 2004-es korosztály hat csapat közül 3. helyezést ért el. A csapat tagjai: Anda Attila, Bok Tibor, Buzai Bence, Csizmadia Zsombor, Csordás Csaba, Dénes Adrián, Fekete Bence, Halász Zsombor, Kérdő Erik, Kiss Tibor, Mágocsi Bence, Ugró Krisztián, Varga Ákos. A torna legjobb mezőnyjátékosa Dénes Adrián lett. Edzők: Kovács Lajos, Mágocsi Gábor.

2002_es_korosztaly
A 2003-as korosztály a DVSC-LOKI Labdarúgótornáján vett részt Debrecenben, és 6. helyezést ért el.
A csapat tagjai: Baki Bence, Bárdi Levente, Halász Martin, Kocsis Milán, Kvak Barnabás, Nagy Máté, Németh Ádám, Sinkó Máté, Zahorecz Noel. Edző: Kinyó Péter.

Asztalitenisz.

Gerendásra kapott meghívást a Kardoskúti Asztalitenisz Sportkör. Településünket Kovács Jenő és Miszlai Zoltán képviselte. Csapatban második helyen végzett Kardoskút.
zoli_jeno_gadoros_2011_08

Eredmények:
Páros:
I., Lengyel László – Bessenyei László
II., Nagy Gusztáv – Nagy József
III., Kovács Jenő – Miszlai Zoltán
III., Bacsai Pál – Dimák Béla

Egyéni:
„A” csoport
I., Lengyel László
II., Nagy József
III., Miszlai Zoltán
III., Kovács Jenő

„B” csoport
I., Bessenyei László
II., Bacsai Pál
III., Nagy Gusztáv
III., Dimák Béla

Csapat:
I., Gerendás
II., Kardoskút
III., Orosháza

Mikszáth Kálmán Arany János vendége volt

A tavalyi évhez hasonlóan az idén is szalonnasütésre invitálta az Arany János utca a lakóit. Vendégként a Mikszáth Kálmán utcát hívták a közös tűz köré.
További fotókért kérem kattintson az alábbi képre. (Fotók: Varga Pál)
arany_janos_szalonna_2011_09_03-17

Nyugdíjasait köszöntötte a ZRT.

zrt_nyugdijas_nap_2011_09_03-55
További fotókért kérem kattintson a képre. (Fotók: Varga Pál)

Több mint egy évtizede hagyomány már, hogy szeptemberben köszönti nyugdíjasait a növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó Kardoskúti Zrt. Csete Zoltán elnök- igazgató köszöntötte a volt dolgozókat, vendégeket. Beszámolt arról, hogy az elmúlt év alatt kik léptek be a nyugdíjasok táborába, illetve kiktől kellett búcsút venni haláluk miatt. Az egyperces néma megemlékezést követően Mucsi Péter számolt be az állattartás elmúlt évi eredményeiről, fejlesztéseiről. Dobróka Szilárd a növénytermesztési ágazat elmúlt évéről és az idei tervekről számolt be. Az ismertetőkből egyértelműen kiderült, hogy a nehéz gazdasági helyzet és a kedvezőtlen időjárás ellenére is pozitív mutatókban lehet reménykedni az év végére. Az elmúlt két év alatt több, mint 200 milliós beruházás történt a Zrt. életében. Az egyik legnagyobb beruházást – a szárítót – a jelenlévők testközelből is megnézhették, hiszen a Zrt. busszal szállította ki a helyszínre az érdeklődőket. A szárítóban éppen a napraforgó feldolgozása zajlott. A terepszemlét követően visszaindult a busz a művelődési házba, ahol terített asztalok várták a nyugdíjasokat. A Zrt. tyúkhúslevessel, marha- és birkapörkölttel köszöntötte volt dolgozóit.

Elhunyt Urszuly János

„Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, majd a Kiváló Tanító kitüntetéssel jutalmazták szakmai munkáját. A cinkusi iskola 1974-es bezárása után Kardoskúton igazgatóhelyettes lesz. Majd szakfelügyelőként Dél-Békés megye 124 iskolája tartozik hozzá. 42 évi szolgálat után 1985-ben vonul nyugállományba, de ezután is dolgozik. 1987-től Orosházán, az akkor nyíló Eötvös Iskola napközis munkaközösségének vezetője lesz. Pedagógiai munkásságáért 2007-ben „Kardoskút Községért-díjat”, 2008-ban „Orosháza városért” elismerést kap.” Deák György a Cinkusiak Baráti Köre elnökének megemlékezése teljes terjedelemben az Oroscafe.hu oldalán érhető el.

Indul az új tanév

evnyito_2011_08_30-6
További fotókért kérem kattintson a képre… (Fotók: Varga Pál)

Rendhagyó módon, szülők tagintézményi szintű tájékoztatásával folytatódott a 2011/2012. tanév előkészítése. A fenntartói döntés megváltoztatta tervezett programjainkat, azáltal, hogy a tanév ünnepélyes megnyitása központi ünnepséggé vált. Ennek ellenére helyi szintű alkalmat szükségesnek tartottunk megtartani. Többek között azért is, hogy leendő elsőseink bemutatkozzanak új otthonukban a többieknek, ha már készültek rá. Lehetőség nyílt más iskolákból érkező új társaink köszöntésére is. Bemutattuk új kolléganőnket, Tarjánné Nagy Ritát, aki Kardoskútra kinevezett tanár augusztus elsejétől. Történelmet fog tanítani és osztályfőnöke lesz a hetedikeseknek. A nyár során az iskola épületének egy részét sikerült felújítani. Komfortosabbá vált a vizes blokk. Felújított parkettán gyakorolhatnak ősztől a modern tánc tanfolyamosok. Az év elején nyolc darab Pentium 4-es asztali számítógépet kapunk a gimnáziumtól és monitorokat hozzá a Vörösmartyból. Bevezetjük az elektronikus naplót a hagyományos naplók helyett. Új intézményünk: Táncsics Mihály Közoktatási Intézmény és Tehetségközpont nevében is kifejezi a jövőben elvárt pedagógiai gyakorlatot. Új feladatokkal, új kihívásokkal találjuk magunkat szembe. Nemsokára el fog válni, hogy meg tudunk-e felelni az új feltételeknek. Ha sikerül, az a bennünk rejlő tudás, kreativitás, alkotóerő diadala lesz. Az új tanévben tartalmas és aktív hétköznapokat kívánok tagintézményünk minden diákjának, pedagógusának, munkatársának,  szülőjének és minden partnerünknek.

Negyed évszázados hagyomány

110827_nyugdijas_vers_es_prozairo_palyazat_eredmenyhirdetes_rj_062
További képekért kérem kattintson a fotóra… (Fotók: Rajki Judit)

Nyárias meleg és népzenei műsor fogadta a Kardoskútra érkező irodalom barátokat az idei Nyugdíjas Vers- és Prózaíró Pályázat díjkiosztó ünnepségén. A település életében fontos szerepet tölt be rendezvényünk, a mostani összejövetel kiemelkedő momentuma a 25. évforduló megünneplése volt. Ramasz Imre polgármester virággal köszöntötte Nagyné Szöllősi Terézt, aki meghatódva emlékezett vissza a régmúltra, amikor a nyugdíjas klub tagjaival útnak indították a mára már országos ismertségnek örvendő irodalmi eseményt. Az érdeklődők most is kezükbe vehették a Kardoskúti Antológia legújabb kötetét, amelyben a tavalyi pályamunkák válogatása szerepel. Az ünnepség másik fénypontja az eredményhirdetés volt.

Koszorús Oszkár zsűri elnök értékelte a 2011. évi pályamunkákat: jobbító szándékú tanácsokkal illetve dicsérő szavakkal szólt az amatőr pályázókhoz. Értékelése mindenre és mindenkire kiterjedt, hiszen érdekességekkel fűszerezett történetei közepette minden pályázó meghallhatta meglátásait a pályamunkákkal kapcsolatosan. A tőle megszokottak szerint újra és újra megcsodálhattuk zseniális tudását, előadói képességét. Érdekességképpen néhány adat: az idén az ország közel húsz településéről ötvenhárman pályáztak vers illetve próza kategóriában. Több mint kétszáz verset illetve több mint harminc prózai művet adtak be elbírálásra. Nagy számmal voltak olyanok, akik először látogattak el településünkre, ám voltak olyanok is, akik szinte a kezdetek óta rendszeres visszatérő vendégei irodalmi rendezvényünknek. Támogatóink jóvoltából ajándékkal, illetve a baráti beszélgetéseknek köszönhetően kellemes élményekkel gazdagodva térhettek haza pályázóink.
 

A 2011. évi Nyugdíjas Vers- és Prózaíró Pályázat díjazottai

Vers kategória:

 

I. díjasok: Karácsonyi Lászlóné (Gyál), Máté Lajos (Debrecen)

II. díjasok: Budai István (Szatymaz), Rákóczi Rudolf Géza (Telekgerendás)

III. díjasok: Dávid László (Orosháza), Németiné Kodrán Erzsébet (Csanádpalota)

 

Különdíjasok:

Varga András (Békéscsaba)

Ozgyin Pál (Békéscsaba)

Sántáné Kurunczi Mária (Szeged)

Pelle Ferenc (Békéscsaba)

Kardos Mihályné (Hódmezővásárhely)

Trink Gizella (Orosháza)

Cséfai Szelezsán György (Battonya)

Dezső Ilona Anna (Nagyrábé)

Gazsi János (Budapest)

Baráthné Hopka Ágnes (Orosháza)

 

Próza kategória:

 

I. díjasok: Zelenyánszki András (Békéscsaba), Sántáné Kurunczi Mária (Szeged)

II. díjasok: Szendi Jánosné (Nagyszénás), Czikora András (Hódmezővásárhely)

III. díjasok: Péntek György (Szeged), Dimák Béla (Nagyszénás)

 

Különdíjasok:

Karácsonyi Lászlóné (Gyál)

Bózsó József (Szeged)

Németiné Kodrán Erzsébet (Csanádpalota)

Fekete János (Füzesgyarmat)

Dimák Béláné (Nagyszénás)

Áchim Pál (Békéscsaba)

Németh Józsefné (Orosháza)

Dr. Oláhné dr. Koncz Margit (Szeged)

Az ünnepség támogatói voltak: Kardoskút Község Önkormányzata, Kardoskút Községért Közalapítvány, Kardoskúti Zrt., Nagyné Szöllősi Teréz, Szemenyei Sándor, Koszorús Oszkár, Ramasz Imre és családja, Kincses István és családja, Varga Pál, Rajki Judit, Kapuné Sin Anikó, Madari József és családja

(Videók: Varga Pál)
Köszöntő 15 perc:

Koszorús Oszkár értékelése 30 perc:

Óvodások nyári játszóháza

A tavalyi évhez hasonlóan az idén is megszervezte a szülők óvodai szervezete a kardoskúti óvodások nyári játszóházát, amely augusztus 23-án szép verőfényes nyári napon nyitotta meg kapuit a művelődési ház nagytermében. A játszóházat Torda Ági óvónő és lánya, Aliz rendezte be saját játékaikkal, és felügyelte azt. Nagy zöld szőnyegen, csodaszép kis játékbirodalmat varázsoltak elő. A kis óvodások tágra nyílt, boldog szemekkel és hatalmas nagy mosollyal jutalmazták őket. A gyerekek kiélvezhették az önfeledt játszás örömét, hiszen nem volt semmi kötelező, mindenki azzal játszott, amihez kedve volt.  Akadt olyan, aki a nagy hernyót lovagolta meg, míg a mások éppen átbújtak benne. A kisautó is nagy sikert aratott, zsúfolásig tele volt a labdás medence, a kis házikó ajtaja, ablaka ki-be csukódott, az egyensúlyozó tölcsér megállás nélkül pörgött, a póni folyton ugrált, a trambulin is mozgásban volt. A kis labdáknak nem csak a medencében, hanem célba dobó versenyen is nagy hasznuk volt.  Az ügyességi játékok megmozgatták az apró kicsi kezeket. Ami a legjobb móka, hogy együtt voltak az ovis társakkal, ott megismerkedhettek az új óvodásokkal is és még utoljára együtt játszottak egy nagyot az idén elballagott gyerekekkel.
Az első két nap egy-egy félórára kimentek a szabad levegőre a helyi játszótér játékait is megmozgatni. A játszóház 8-12 óráig működött hátom napig, szinte teljes létszámmal, az első nap 14, az azt követő napokban 18 kis óvodás látogatta. Az utolsó nap végén nem sok dolga volt Ági néniéknek, hiszen a sok kis óvodás nagy örömmel segített a nagy játékok elköltöztetésében, hogy átadják a helyet az igen mozgalmas művelődési ház következő rendezvényének. Óvodakezdés előtt a három nap alatt összekovácsolódott, együtt játszott a kis csapat. Hamarosan újra találkoznak, hiszen augusztus 29-én az óvoda is megnyitja a kapuit.

Köszönjük a Képviselő-testületnek és a művelődési ház igazgatójának, hogy támogatták, anyagilag hozzájárultak e kis közösség vidámsággal teli napjaihoz.

A Szülők Óvodai Szervezete
nyaritabor_2

Haverok, buli, szalonna

pkozpont_pe_2011_08_19-37

További fotókért kattintson a képre. (Fotók: Papp Eszter)

Az idei év nyárbúcsúztató bulijára Pusztaközponton az olvasókör udvarán került sor. Az ifi klubnak azért esett a választása erre a helyszínre, hogy a pusztaközponti fiatalokat is bevonják a közös szórakozásba. A sátrak felállítása után következhetett a tűzgyújtás és a szalonnák, virslik sütése. Volt, hogy huszonheten ültük egyszerre körbe a tüzet. Az éj beköszöntével a zene és a tánc került a középpontba. A parázs fényénél hajnalig beszélgettek, majd visszavonultak sátraikba a fiatalok. Megszületett az este folyamán egy terv is a jövő évre vonatkozóan: közös kirándulás Erdélybe.

Szállunk, mint a „Kunmadár”

Nagy Zsoltit – Plasztik Szerviz Kardoskút – az Orosházi Ninja Club tagját, a veterán járművek szerelmesét kérdeztük a legutóbbi versenyükről.
– Milyen versenyen vettetek részt?

– 13 éve van 24 órás megbízhatósági veterán verseny Kunmadarason. Ott a reptéren van egy kijelölt pálya, ami 3 kilométer hosszú, ott szoktunk indulni az Orosházi Ninja Clubbal. A verseny lényege, hogy 24 órán keresztül 4 pilóta felváltva rója a köröket ugyanazzal a motorral.  Másfél óránként váltottuk egymást, olyankor csak tankolás volt. Egyszer elrepedt a tankunk, meg egy hátsókerék defektünk volt, más nagyobb gond nem volt a verseny során. Több, mint 1800 kilométert motoroztunk. Különböző kategóriák voltak: magyar egy henger, magyar két henger, külföldi egy henger, külföldi két henger, meg az épített kategória. Mi magyar egybe indultunk, itt általában Pannóniákkal mennek és itt lettünk másodikak.  Nagyon jó társaság van. Körülbelül egy húsz fős csapat érdeme ez az eredmény. Vannak szerelők, pilóták, szakácsok. Vannak, akik mérik az időt, és vannak akik a logisztikáért felelősek. Ilyenkor összefog a csapat és megyünk.

– Erről a motorról mit lehet tudni?

– Ez egy 1957-es évjáratú Pannónia TL 250-ből van építve. Pár módosítás van rajta, amit megenged a kiírás: Mz teleszkópok vannak elől-hátul, meg Mz a felniráfunk, és egy ’’kettő az egyben” kipufogó van. Teljesítményre nincs változtatva, gyári értéken van. Próbálunk a megbízhatóságra utazni és a stabil előrehaladásra.

– Egyedül készítetted fel a motort?

– Nem, van egy nagyon jó kis csapatunk és van 3 srác, aki segített. Horváth Palinak köszönhetjük a gépi munkát, a szerelésben pedig Pusztaföldvárról két srác, a Gregus Gyuri és a Csete Pali jelentősen segítettek. Az alkatrészek java itthonról származik, tőlünk, ezek megvoltak, venni nem kellett hozzá igazából semmit, az lett ráköltve, ami a felújítási rész: új gumik, csapágyak, új hajtókar, festés, bovdenek, gumialkatrészek.

-Mióta motorozol?

– Kicsi korom óta motorozok, szeghalmi unokabátyáim motorjain tanulgattam. Aztán megszereztem a jogosítványt kismotorra és később nagymotorra is. A motor valahogy mindig jelen volt az életemben.

– Van kedvenc motorod?

– Nem mondanám, hogy van kedvenc motorom. Mindet szeretem. Mindet, amelyik jó öreg.

– Hány motorod van jelenleg?

– Huszonvalahány darab motorom van. Nem tudom pontosan.

– Van esetleg olyan motor, amilyet még szeretnél beszerezni?

– Szerintem már olyan nem lesz. A meglévő motorok felújításának kellene egyszer a végére jutni, de ez is sok idő, meg sok pénz.

– Célok, tervek a jövőre nézve?

– Ezen a 24 órás versenyen mi már háromszor indultunk. Ez évente van, de mi csak kétévente tudunk menni, mert mindig egybeesik a kétévente megrendezett Orosházi Veteránjármű Találkozóval, amin pedig ott kell lennünk. Igazából ez a második motor, amit erre a versenyre készítettünk. Volt egy másik korábban, de az nagyon-nagyon széria volt, annak hamar leért a lábtartója és a kipufogója. A fékje se volt olyan jó, mert kis fékdobos volt, ez a mostani motor pedig nagy fékdobos. Az előző motoron gyűjtött tapasztalatokat átültettük erre és ezt már megpróbáltuk jobbra megcsinálni. Szeretnénk most már a következő futamon a teljesítményen is növelni, meg a világításunk gyenge volt éjszaka nagyon és azon kell egy kicsit javítanunk.

További sikereket és széles utat kívánunk a csapatnak!

Fotók: Orosházi Ninja Club és Rajki Judit

Hangok a pusztában

erdi_tamas_2011_08_15-5
További képekért kérem kattintson a fotóra. (Fotók és videó: Varga Pál)

Mint egykoriban az olvasókörök idejében történhetett, szép sorban gyülekeztek az emberek egy pusztaközponti tanya udvarában. Jöttek gyalogosan és kerékpárral, illetve a modernizációnak köszönhetően autókkal és motorokkal. Az udvaron békésen keresgélték betevőjüket az aprójószágok, mikor is egy zongorába botlottak. Zongora a pusztában egy tanya udvarán? Verasztó Lajos régi álma teljesült ezen a kora estén a pusztaközponti tanyavilágban. Mint már nem először, most is nagy fába vágta Lajos a fejszéjét. Kigondolta ugyanis, hogy kellene szervezni egy komolyzenei estet az itt élő embereknek, és azoknak, akiket érdekel a kultúra e válfaja. Mi is lehetne egy zongoraest méltó színhelye? Adott a puszta, egy tanya és annak udvara, illetve gyönyörű időjárás. Keresve sem lehetne találni alkalmasabb teret a komolyzene élvezetére. Adott egy szebb világot is látott pianínó, akinek szintén jeles lett ez az este, hiszen avatott kezek vették gondjaikba. Az avatott kéz pedig nem másé volt, mint Érdi Tamás zongoraművészé. Tamásról dióhéjban annyit lehet tudni, hogy egy hibás inkubátor kezelés miatt elvesztette látását. Egy speciális módszerrel teszik „láthatóvá” számára mindazt, ami a kottákban található. Tizenöt évesen aratta első komolyzenei sikerét,  a Tavaszi Fesztiválon  előadott Mozart: A-dúr zongoraversenyével. 2010-ben a Prima Primissima nyertese komolyzene kategóriában. Az idei évben már koncertezett többek között Angliában. Fiatal kora ellenére az elmúlt években a világ 23 országában örvendeztette meg közönségét, szebbnél szebb koncert termekben. És most leült a puszta közepén a kék ég alatt, egy kopott zongora és hatvan fős közönsége elé. A művész fantasztikus játéka az első pillanatban ámulatba ejtette közönségét. Arcjátékával – ha egyáltalán lehetett -, még tovább fokozta a zene hatását. Sok embernek ez volt élete első találkozása a komolyzene élő élményével. ÉLMÉNY csupa nagy betűvel, hiszen egy gyönyörű estével ajándékozott meg bennünket. Köszönet Verasztó Lajosnak, hogy az ötletét megvalósította és széles körben megosztotta ezt az emberekkel. Köszönet házigazdánknak Verasztó Péternek és családjának, hogy tanyáján helyet adott az eseménynek. A lebukó nap fényénél hazafelé sétáló embereket lehetett látni a nagy pusztában, szívükben a zene melegével.

A videó kérésre el lett távolítva a weboldalról.

Túl az egymillión

2005. októberi indulása óta a napokban átlépte a bűvös egymilliós határt a település honlapjának látogatottsági számlálója. Hat évvel ezelőtt napi tíz- tizenöt látogatás volt jellemző az oldalra, amely napjainkra elérte a 900-as átlagot. Az idén volt a napi látogatottsági rekord is, – a településmarketing és média képzés alatt – amely egy nap alatt 5240 IP címről (munkaállomásról) regisztrálta az érdeklődők számát.  Az idén eddig 47 országból voltak községünkre, híreinkre kíváncsiak, több mint hatszázezerszer nyitották meg a kardoskut.hu oldalt. Az idei leglátogatottabb hónap a június volt, 101,890-es látogató számmal. Regisztrált tagjaink száma jelenleg 181 fő. Ők az oldalon történt frissítésről azonnal hírlevélben kapnak tájékoztatást. Látogatottságunk mértéke többek között a hatékony népszerűsítésnek, közösségi oldalakon való megjelenésünknek, illetve annak is köszönhető, hogy az MTI nyitóoldalán megjelenésük pillanatában felkerülnek a cikkeink. Napról napra többen jönnek át az MTI oldalról a kardoskut.hu oldalra. Leglátogatottabb részei az oldanak sorrendben az élő web-kamera, Fehértó- étterem havi menüje, fórum és az esemény-naptár. Keresőszavak alapján az alábbi szavakkal érték el legtöbben az oldalt: „Kardoskút”, „Falunap Kardoskút”, „Kardoskúti képzés”, „Kardoskúti rally”, stb. Legtöbb időt olvasóink a hírek menüben töltenek. Bízom benne, hogy továbbra is sikerül az aktualitásokat rövid időn belül közzé tenni, hiszen csak úgy van értelme egy weboldalt fenntartani, ha az folyamatosan frissül, naprakész információval látja el olvasóit.

Az oldal szerkesztői nevében köszönjük, hogy megtiszteltek bennünket figyelmükkel. Tegyék ezt ezután is!

Tóth Sándor köszöntése

Tóth Sándor Istvánt 90. születésnapja alkalmából köszöntötte Ramasz Imre polgármester és dr. Mészáros Erzsébet jegyző. Orbán Viktor miniszterelnök aláírásával ellátott emléklapot, illetve egy szerény ajándékcsomagot vehetett át Sanyi bácsi e jeles napon, akit Kardoskúthoz való kötődéséről kérdeztem:

 – Kardoskút a családom fészke volt. Amikor már Orosháza szűknek bizonyult a letelepedésre, az őseim elkezdték keresni a környéken a lehetőségeket. Így kerültek apai ágamon a Kabódiak Kardoskútra. 1921. augusztus 8-án láttam meg a napvilágot Orosházán.
Édesapám nyolc éves koromban meghalt, a nyarakat kereszt szüleimnél töltöttem Gyulamezőn. Ezekre a csodálatos évekre a mai napig szívesen emlékszem vissza. Tehén és disznó legeltetéssel töltöttem akkoriban a napokat. Később azután – 1971-ben – vásároltam egy tanyát Kardoskúton, és 1982-ig innen jártam be dolgozni Orosházára az ÁFÉSZ-hez. Egyaránt érzem magam Kardoskútinak és Orosházinak is. A tanyára sűrűn kijárok, hisz nagyon sok szép emlék köt engem ide. A 90. születésnapi megemlékezést is itt tartotta a család, ahol az asztalhoz a barátokon kívül négy gyermekem, hat unokám és három dédunokám ült le. Egyik fiam Kanadában él, így őhozzá szoktuk igazítani az összejövetelt, általában augusztus végén.

Orosháza városa is megkereste a 90. születésnapja alkalmából, hogy köszöntse Sanyi bácsit, de ő úgy döntött, hogy szívesebben jön Kardoskútra, az önkormányzat meghívásának eleget téve.

  – A meghatottságtól alig tudok szólni. Köszönöm szépen a köszöntést. Kardoskútra mindig szívesen jövök, hisz rokon lelkekkel találkozom itt. Gyönyörű a település, rendezettek az utcák. Látszik a sok gondoskodó munka az itt lakók részéről. Engedjék meg, hogy ehhez egy kis mértékben én is hozzájárulhassak. 200.000- forintot ajánlok fel fásításra, amelyet bármikor a település rendelkezésére bocsájtok.
  A mai napig kitűnő szellemi képességekkel bíró Sanyi bácsi tele van tervekkel, de elmondása szerint most már lebeszéli magát a nagyobb dolgok megvalósításáról. El kell az embernek fogadnia, hogy az idő eljár felette és tudni kell elviselni az ezzel járó terheket. Reméljük, hogy a 95. születésnapján is köszönthetjük őt.

(Fotók és videó: Varga Pál)

Megszakítás