^elejére

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5
foto5

Otthon, Erdélyben

Betűméret növelése

2008. augusztus 1-én reggel 6 órakor gyülekező volt az iskola előtt. Ez alkalommal nem az iskola jövőjéért volt gyülekező az intézmény előtt - bár a korai induláskor még ez sem volt egy eldöntött tény, hiszen aznap délelőtt döntött az Orosházi Képviselő-testület az iskolánk kérdésében, szerencsére pozitív irányban - hanem Erdélybe indultunk, haza. Haza, hiszen van, aki már úgy jár oda évek óta közülünk, mintha haza menne. Induláskor még csak becsültük a hátralévő menetidőt. A legmerészebb szám az a 10 órás út volt. Aki járt évekkel ezelőtt Aradon és környékén és elmegy most, az meg tudja állapítani, amit mi is: óriási fejlődésen megy át Románia. Lépten-nyomon építkezések, gomba módon nőnek ki az ipartelepek. A fejlődés velejárója az útépítés. Ennek pedig következménye az, hogy közel 13 óra alatt értük el Kardoskút testvértelepüléseit Homoróddarócot és Homoródjánosfalvát. Útközben Dévánál kaptuk a jó hírt Ramasz Imrétől sms-ben - mivel ő megvárta Orosházán a testületi ülésen az eredményt, majd csak utána vágott neki az útnak- aláírták az alapító okirat módosítását. Közel 13 óra fárasztó utazás után mégis mindenki úgy szállt le a buszról, mintha a szomszéd faluból jöttünk volna. A fáradtságnál nagyobb volt a viszontlátás öröme. Viszontlátni azokat a családokat, akik évek óta a legnagyobb barátsággal fogadnak bennünket. A fogadó vacsorát egy kellemes beszélgetés követte a daróci iskola szép zöld udvarán, majd szétszéledt a csapat a fogadó családokhoz.  Szombaton szabad program következett. Jómagam a Gáspár családdal és a már „jól bevált sofőrünkkel” - bár ezt a jelzőt én az úton próbáltam elhallgatni előtte, nehogy a fejébe szálljon a dicsőség- a festői Szovátára mentünk strandolni. Fél 11 magasságában érkeztünk ahhoz a tóhoz, amelynek vizében - sótartalma miatt- lehetetlen elmerülni. Bármit is csinál az ember, lebeg a vízfelszínen. A tó 13 és 15 óra között „pihen”. Ilyenkor mindenkinek ki kell jönni a vízből a partra. Mi is lepihentünk. Jól le is égtünk. A szieszta után még kettő órát lebegtünk a gyönyörű hegyek lábánál található tóban, majd útba vettük Korondot. Szerintem méltatlanul kevés időt -cirka 1 órát- tölthettem vásárlással a bazársoráról is méltán híres településen. A buszban utazók tudják, hogy a hazafele tartó úton végig hangot is adtam erről buszsofőrünk -Papp Vili- felé, aki engesztelésképpen megajándékozott egy szép erdélyi fehér inggel. Igaz ennek is megvan a maga története, de ebbe nem megyek bele. Este korai lefekvés(nek kellett volna lenni) hiszen vasárnap falunap. 11.30-kor Simó Sándor lelkész istentiszteletet tartott a Jánosfalvi Unitárius Templomban a Falunap megnyitása képen. Ezt követően helyi gyermekek rajzkiállítása, környékbeli népi zenekar és táncosok bemutatója következett. A Falunap zárásaként egy közös ebéd volt a helyi művelődési házban. A hétfő a pihenésé és a szabad programoké volt. Keddnek reggelén korán útra keltünk, hiszen nagy út állt előttünk, amelynek végállomása a Szent Anna-tó. Utunk során megnéztük a homoródkarácsonyfalvi templom éppen maradt csodálatos freskóit, a vargyasi Unitárius templomot, ahol a helyi lelkész tartott egy érdekes előadást a templom és a település történetéről. Látogatást tettünk még ugyanitt a bútorfestő és fafaragó Sütő családnál és a mélyen magyar érzelmekkel megáldott, érdekes történetekből soha ki nem fogyó Máthé Ferenc fafaragónál. A következő megálló: Tündérország közepe: Kisbacon. Itt született és halt meg Benedek Elek (1859-1929) író, a „nagy mesemondó”. Az ő életútját valamint meséit hallgathattuk meg egy Kondorosról elszármazott úr előadásában. A szép környezet után egy még szebb és még izgalmasabb hely várt ránk. A Szent Anna-tónál már a felhőtlen szórakozásé és a fürdőzésé volt a főszerep. A víz egy kissé hideg volt ugyan, de a gyönyörű környezet gyorsan elhitette a bátrabbakkal, hogy meleg ez, tessék fürdeni. Akik pedig mégsem merészkedtek a hegyekkel ölelt tó vizébe azok megpihentek és gyönyörködtek a tájban a hatalmas fák lombjainak árnyékában. Úton a szálláshelyünk felé csendesebb volt a fáradt csoport. Este 10 után értünk haza. Reggel korai indulás Magyarországra. A búcsúzás nehéz pillanatain próbált mindenki gyorsan túl lenni, hiszen van, aki pár hét múlva ismét találkozik a baráttal, barátnővel. Okulva az idejövet tapasztalt hatalmas útépítések miatt útvonalat módosítottunk és a csodálatos Királyhágó felé jöttünk haza. Minimálisan hosszabb út (30km) de tökéletes útviszonyok, páratlan táj. Talán ha Kolozsvárnál nem csöppentünk volna a déli dugóba, akkor nem 12 óra lett volna az út. De ez így akkor sem és most sem érdekelt senkit.

Köszönjük Daróc! Köszönjük Jánosfalva!

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

FacebookTwitter

Copyright 2017  Kardoskút