^elejére

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5
foto5

Szalkay Péter ismét országos első helyezett

Betűméret növelése
    Szalkay Péter, az Orosházi Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola diákja az idén is részt vett a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciáján. A május 8-i országos döntőben megismételte tavalyi bravúrját: társadalomtudományi témájú bemutatóját a zsűri I. helyezéssel ismerte el.
Az ifjú kutatót már hatodikosként is behívták az „…Isten tőled is számon kéri az utca Ábelét.” Hajléktalanok Orosházán című munkájával a legmagasabb szintű megmérettetésre, ám akkor egy Erasmus program keretében külföldön volt, így nem tudta megvédeni dolgozatát.
Tavaly a Honvágy harangszóra című munkájában az orosházi református templom és gyülekezet történetén át foglalkozott harangjaik sorsával. Ennek gyümölcse országos első helyezés lett.
A tudományos munkájában Bárdos Zsuzsa által segített Péter ebben a tanévben a vásárhelyi Pusztát kutatta. A Pusztán innen, Pusztán túl című összeállítására kardoskúti élménye indította. Az országos irodalmi pályázat varázslatos hangulatú eredményhirdetésén tapasztaltak után döntötte el, megfejti a titkot, mi vonzza újra és újra vissza a messzire vetődött elszármazottat, mi táplálja a helybéliek büszkeségét.
    Fél esztendőnyi kutatás után arra jutott, a Puszta megnevezés itt túlmutat a földrajzi meghatározáson. A nagybetűs írás jelképe annak is, hogy az ide kötődők – egymás különbözőségét elfogadva – mind egyetlennek és magukénak érezték, érzik a vidéket. Nagy Gyula múzeumalapító nyomában járva, Szenti Tibor író, néprajzkutató és Lengyel György kardoskúti polgármester segítségével az országos zsűri által is nagyra értékelt munka született. A hűség jelképeiként számon tartó vadludak vidékén barangoló 14 éves fiú dolgozatának záró gondolatai: „A mostaniak ősei tovább örökítették, amire e föld kötelez. Róluk olvashattam. Jussoltak ebből itt élők és a születésük nyomán örökre ide kötődők is, éljenek bárhol a világon. Velük beszélgethettem. Eleinte sejtettem, majd éreztem, most már bizonyos vagyok abban: a titok az itteniek szívében lakik, jellemükben rejlik. Legyenek Vásárhelyhez vagy Orosházához húzók. Kutasiak vagy Pusztaközponton lakók. Felmenőik vagy a maguk jogán ide tartozók. A 21. század elején is darvak és vadludak vonulnak a Fehér-tó fölött, nem látva ott már hagyományos paraszti életet. Én azonban megbizonyosodtam arról, a sok-sok színből álló, jót befogadó pusztai lélek még mindig itt van. Segíti a múlt értékeit továbbvivőket, a hazajárókat. Az ide tévedőre is van gondja: tanítva, miként engem, ifjú vándorlegényt.”
FacebookTwitter

Copyright 2017  Kardoskút