^elejére

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5
foto5

Pünkösdi hétvége Erdélyben

Betűméret növelése

Kardoskút erdélyi testvértelepüléseire látogatott el 2007. május 25-28-a között községünk képviselőtestületi tagjaiból és köztisztviselőiből álló csoportja. Az ott töltött napok különösen szép élményekkel gazdagították mindazokat, akik először jártak a csodálatos természeti adottságokkal rendelkező Erdélyben.

Kirándulásunknak számos más célpontja is volt, amelyeket igyekeztünk meglátogatni, hiszen a kilométeróra és az időnk nagyon be volt osztva. Odafelé utunk első nagyobb állomása Déva vára volt, ahol a nemrégiben létesített felvonóval percek alatt feljutottunk a hegy tetejére. Innen egészen jól beláttuk az egész várost.

Ezek után Nagyszeben belvárosát néztük meg egy - finomnak annyira nem mondható-  fagyi erejéig. Ebben az évben Nagyszeben Luxemburggal együtt „Európa kulturális fővárosa”, így az óvárosban szembetűnő nagy felújításokat végeztek a szép műemléképületek homlokzatain illetve sok kulturális rendezvényt is tartanak az idén. Rövid sétánk után már siettünk is Segesvár felé. Itt a jégesővel kísért zápor miatt sajnos városnézésre nem állhattunk meg egyáltalán.

Ahogyan elhagytuk a várost, hamar kiderült az ég és így Fehéregyházánál Petőfi emlékszobra előtt időzhettünk el egy pár percre. Jó volt látni, hogy sok koszorú és nemzeti színű szalag jelzi a magyarok látogatását az emlékműnél, csakúgy mint Tamási Áron síremlékénél is, amelyet másnap Farkaslakán tekintettünk meg. Szálláshelyünk Székelyszentmihályon, egy aprócska csendes falu panziójában volt. Odafelé menet - aki még nem járt ott eddig- az is  meggyőződhetett arról, hogy sok út nehezen járható. Amikor a nagyobb országutakról letértünk, már szinte „el is fogytak” az utak.

A második napon úti célunk a Szent Anna-tó és környéke volt, illetve Brassóban álltunk meg egy pár óra hosszára. Itt szintén a magasba hágtunk egy felvonó segítségével. Madártávlatból láthattuk a hatalmas várost, a Fekete Templomot, ami egyik nevezetessége Románia negyedik legnagyobb városának.

Ezek után indultunk el a testvérfalukba, ahol már nagy szeretettel készülődtek az újbóli találkozásunkra. Homoróddarócon három iskolás gyermek népdalcsokorral várt bennünket. Nagy öröm volt számunkra csodálatos énekhangjuk és az az előadásmód, amit ezek a gyerekek a vérükben hordoznak. Kevés ilyen zenei élményt kaptam életem során hasonló korú iskolás gyerekektől. Sokunk szeméből a meglepettséget és a meghatottságot olvastam ki. Izabella igazgatónő elmondása szerint az iskolás gyerekek szinte versengenek egymással, hogy ki tud több népdalt elénekelni. Szerencsére még intenzíven él az ottaniakban a magyar népzene és néptánc szeretete. Egy finom vacsora és az iskola körbejárása után Homoródjánosfalvára látogattunk, ahol a templomban Simó Sándor unitárius lelkész úr köszöntött és lepett meg minket a testvértelepülések ajándékaival.  Utána kötetlen beszélgetéssel fejeztük be látogatásunkat

Másnap este mi fogaduk erdélyi barátainkat szálláshelyünkön, Székelyszentmihályon. Előtte azonban sok kilométert tettünk meg, hiszen megnéztük a Gyilkos-tavat és a Békási-szoros lenyűgöző természeti adottságán ámultunk el. Egy kiadós sétát is tettünk a 300 méter magas sziklák között a csöpörgő esőben. Ez kellőképpen fel is üdített minket.

A kirándulás utolsó napján útba ejtettük a híres Parajdi-sóbányát, ami a légúti betegségekben szenvedőknek különös felüdülést nyújt. 120 méter mélyre vitt le minket az autóbusz, ahol a bányában kialakított 20 méter széles, 12 méter magas „termeken” át sétálhattunk és a Nepomuki Szent Jánosról elnevezett kápolnában is megpihenhettünk.

Ezután már hazafelé igyekeztünk, de még a Király-hágóról egy utolsó pillantást vetettünk Erdély hegyeire, s az esti órákban jó hangulatban, sok szép élménnyel érkeztünk haza.

Reméljük hamarosan visszatérhetünk erdélyi barátainkhoz és ha előbb nem, akkor a közelgő Falunapunkon vendégül láthatjuk őket!


További fotókért kérem kattintson a képre...

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

FacebookTwitter

Copyright 2017  Kardoskút